16. fejezet

Ez m most javítatlanul jön. Joan túl lusta kijavítani. xD

/Angela szemszöge/

Miután Joanék elmentek a Cullen-házba mi Chels-el visszamentünk haza és felmentünk a netre a régi szép idők emlékére bekapcsoltunk egy pár számot. Vagyis inkább jó sok számot mert annyi régi szép idő van a tarsolyunkban hogy az kész!!
-Jó reggelt csajszi!-mondtam lelkesen miközben Chels nagy nehezen fel kel. Igaz én már fel voltam öltözve.
-Neked is! Mikor keltél te csaj? Emlékszem mikor a nap már 2 órája fent volt akkor keltél te is!-majd vissza huppant az ágyba Chels és kirángattam a lábánál fogva az ágyból és még akkor is olyan volt mint egy félholt.
-Né máááár!! Hagy még alcsizni!
-Nem!! Mert fontos dolgunk van!
-Már megint?! Mégis mi?
-Jaaaj.... hát ennyire nem vagy képben?! Vissza kel mennünk  játszótérre!
-De hát miért még az az Edward is meg a húga is mondta hogy menjünk el onnan!
-Engem nem érdekel! Nem adom olyan könnyen azt a helyet amit imádok! A táborban is enyém volt a fölső ágy és nem Jessicáé mert mindig én aludta ott!
-Igen, főleg hogy utálod Jessica-t!
-Az csak mellékes!Na gyerünk napsugár felkelni felöltözni megreggelizni és kimenni a játszótérre mert volt egy hely amit nem tudtam megmutatni!
-Jó mindjárt megyek!
Chels gyorsan felöltözött megreggeliztünk jó gyorsan. Mindketten rántottát ettünk és én egy kis párizsival meg persze uborkával. Chels persze csak kenyeret kért mert szereti a szokásos fogásokat. Mikor éppen elmentünk akkor jött meg Joan és Jasper nem érdekelt engem különösebben hogy mi történt tegnap este a Cullen-éknél engem csak a játszótér érdekelt.....
Oda értünk a játszótérre és Chels kissé megvolt rémülve:
-Te lány szerintem ez a hely kissé rémisztő lett az éjszaka óta!
-Jaaj hát ilyenkor mindig ilyen! Vagy nem..... Na az a lényeg hogy gyere mutatnom kell valamit!
A játszótér egy dombnak a lábánál volt ezért egész sokáig kellett mennünk mire eljutottunk a tisztásra. Chels csak ámult és bámult:
-Te jó ég! Milyen gyönyörű!
És igaza is volt, ez volt itt a leggyönyörűbb hely! Azok a virágok,a fű és az a néhány fa ami ott volt.... elmondhatatlan művészeti alkotás volt az a hely.Ahogy Chels csak nézett én így szóltam:
-Mindenkinek megvan a maga idő gépe.Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.
-Hát ez tényleg olyan mint egy álom!
Majd lefutottunk és hempergőztünk egy kicsit mint a kis ovisok és azt lehetett volna ránk mondani hogy olyanok vagyunk mint kettő 3 éves. Mert a viselkedésünk kissé nagyon arra utált. Elkezdtünk kergetőzni ahol lehetett ott bújócskáztunk, virágot szedtünk és fényképeztünk össze vissza és hát egyszerűen nagyon jó volt! Hiányzott már ez az egész amit Chels-el szoktunk hülyülni.
-Jaaaj ez hiányzott már nagyon de nagyon!-mondta Chels.-Emlékszel amikor kiparodizáltuk az Irigymirigyet?
-Igeeeen!! Azt mondták hogy rosszabbak vagyunk mint bárki más..... És a kínzási módszerünk sem volt valami bonyolult!
-Jah, fel a netre ha valaki rosszat csinált benyomtunk egy Castle idézetet:"Hallgattassunk vele Paris klipeket! Akkor biztos szóra bírjuk őt!".
-Jáááj!! Igen!! Meg az a sok régi hülyeség!! De hiányzik már. Emlékszel mikor.... elfelejtettem hogy mit akartam mondani......
-Jaaj Angim te meg az a memóriád! Rosszabb mint egy aranyhalnak!
-Hé tudod hogy én előző életemben vagy aranyhal vagy lajhár voltam! Jah és hogy én egy manó vagyok!
-Tudom! Ahogy Joan is mondaná: Igen te biztos egy manó voltál mert  néha,na jó szinte mindig, kicsi vagy és idegesítő!
-Héé!! Ez valahogy nagyon igaz....
Miután kijátszottuk magunkat haza mentünk és Joan és Jasper ott voltak az ebédlőben és valamiről nagyon beszélgettek. Mondjuk nem csodálkozom hogy pont most hiszen anyu és Charlie sincs itthon. Szóval bármit csinálhattak miközben mi elvoltunk. Inkább nem is szeretném tudni! Chels ismét (ahogy ezekben a napokban oly sokszor) csak nézett hogy mik nem történtek mióta elköltöztünk! Majd én röhögve Chels csodálkozva felviharoztunk a szobámba. És ott beszélgettünk tovább minden fontos dolgokról amit illendő volt tudnunk.