A novella versenyen megtaláltuk az első helyezettünk aki nem más mint Brigi Bogyó!
Higgyétek el nagyon jó a blogja is. Nézzetek be, olvassátok és komizzatok neki!
 |
| http://bogyoirasai.blogspot.com/ |
2011. július 23., szombat
Sziasztok
Joan vagyok de ez sajnos még nem friss. Egy darabig nem is jön...mert a komik sem jönnek.
A novella versenyen megtaláltuk az első helyezettünk aki nem más mint Brigi Bogyó!
Higgyétek el nagyon jó a blogja is. Nézzetek be, olvassátok és komizzatok neki!
A novella versenyen megtaláltuk az első helyezettünk aki nem más mint Brigi Bogyó!
Higgyétek el nagyon jó a blogja is. Nézzetek be, olvassátok és komizzatok neki!
2011. július 11., hétfő
16. fejezet
Ez m most javítatlanul jön. Joan túl lusta kijavítani. xD
/Angela szemszöge/
Miután Joanék elmentek a Cullen-házba mi Chels-el visszamentünk haza és felmentünk a netre a régi szép idők emlékére bekapcsoltunk egy pár számot. Vagyis inkább jó sok számot mert annyi régi szép idő van a tarsolyunkban hogy az kész!!
-Jó reggelt csajszi!-mondtam lelkesen miközben Chels nagy nehezen fel kel. Igaz én már fel voltam öltözve.
-Neked is! Mikor keltél te csaj? Emlékszem mikor a nap már 2 órája fent volt akkor keltél te is!-majd vissza huppant az ágyba Chels és kirángattam a lábánál fogva az ágyból és még akkor is olyan volt mint egy félholt.
-Né máááár!! Hagy még alcsizni!
-Nem!! Mert fontos dolgunk van!
-Már megint?! Mégis mi?
-Jaaaj.... hát ennyire nem vagy képben?! Vissza kel mennünk játszótérre!
-De hát miért még az az Edward is meg a húga is mondta hogy menjünk el onnan!
-Engem nem érdekel! Nem adom olyan könnyen azt a helyet amit imádok! A táborban is enyém volt a fölső ágy és nem Jessicáé mert mindig én aludta ott!
-Igen, főleg hogy utálod Jessica-t!
-Az csak mellékes!Na gyerünk napsugár felkelni felöltözni megreggelizni és kimenni a játszótérre mert volt egy hely amit nem tudtam megmutatni!
-Jó mindjárt megyek!
Chels gyorsan felöltözött megreggeliztünk jó gyorsan. Mindketten rántottát ettünk és én egy kis párizsival meg persze uborkával. Chels persze csak kenyeret kért mert szereti a szokásos fogásokat. Mikor éppen elmentünk akkor jött meg Joan és Jasper nem érdekelt engem különösebben hogy mi történt tegnap este a Cullen-éknél engem csak a játszótér érdekelt.....
Oda értünk a játszótérre és Chels kissé megvolt rémülve:
-Te lány szerintem ez a hely kissé rémisztő lett az éjszaka óta!
-Jaaj hát ilyenkor mindig ilyen! Vagy nem..... Na az a lényeg hogy gyere mutatnom kell valamit!
A játszótér egy dombnak a lábánál volt ezért egész sokáig kellett mennünk mire eljutottunk a tisztásra. Chels csak ámult és bámult:
-Te jó ég! Milyen gyönyörű!
És igaza is volt, ez volt itt a leggyönyörűbb hely! Azok a virágok,a fű és az a néhány fa ami ott volt.... elmondhatatlan művészeti alkotás volt az a hely.Ahogy Chels csak nézett én így szóltam:
-Mindenkinek megvan a maga idő gépe.Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.
-Hát ez tényleg olyan mint egy álom!
Majd lefutottunk és hempergőztünk egy kicsit mint a kis ovisok és azt lehetett volna ránk mondani hogy olyanok vagyunk mint kettő 3 éves. Mert a viselkedésünk kissé nagyon arra utált. Elkezdtünk kergetőzni ahol lehetett ott bújócskáztunk, virágot szedtünk és fényképeztünk össze vissza és hát egyszerűen nagyon jó volt! Hiányzott már ez az egész amit Chels-el szoktunk hülyülni.
-Jaaaj ez hiányzott már nagyon de nagyon!-mondta Chels.-Emlékszel amikor kiparodizáltuk az Irigymirigyet?
-Igeeeen!! Azt mondták hogy rosszabbak vagyunk mint bárki más..... És a kínzási módszerünk sem volt valami bonyolult!
-Jah, fel a netre ha valaki rosszat csinált benyomtunk egy Castle idézetet:"Hallgattassunk vele Paris klipeket! Akkor biztos szóra bírjuk őt!".
-Jáááj!! Igen!! Meg az a sok régi hülyeség!! De hiányzik már. Emlékszel mikor.... elfelejtettem hogy mit akartam mondani......
-Jaaj Angim te meg az a memóriád! Rosszabb mint egy aranyhalnak!
-Hé tudod hogy én előző életemben vagy aranyhal vagy lajhár voltam! Jah és hogy én egy manó vagyok!
-Tudom! Ahogy Joan is mondaná: Igen te biztos egy manó voltál mert néha,na jó szinte mindig, kicsi vagy és idegesítő!
-Héé!! Ez valahogy nagyon igaz....
Miután kijátszottuk magunkat haza mentünk és Joan és Jasper ott voltak az ebédlőben és valamiről nagyon beszélgettek. Mondjuk nem csodálkozom hogy pont most hiszen anyu és Charlie sincs itthon. Szóval bármit csinálhattak miközben mi elvoltunk. Inkább nem is szeretném tudni! Chels ismét (ahogy ezekben a napokban oly sokszor) csak nézett hogy mik nem történtek mióta elköltöztünk! Majd én röhögve Chels csodálkozva felviharoztunk a szobámba. És ott beszélgettünk tovább minden fontos dolgokról amit illendő volt tudnunk.
/Angela szemszöge/
Miután Joanék elmentek a Cullen-házba mi Chels-el visszamentünk haza és felmentünk a netre a régi szép idők emlékére bekapcsoltunk egy pár számot. Vagyis inkább jó sok számot mert annyi régi szép idő van a tarsolyunkban hogy az kész!!
-Jó reggelt csajszi!-mondtam lelkesen miközben Chels nagy nehezen fel kel. Igaz én már fel voltam öltözve.
-Neked is! Mikor keltél te csaj? Emlékszem mikor a nap már 2 órája fent volt akkor keltél te is!-majd vissza huppant az ágyba Chels és kirángattam a lábánál fogva az ágyból és még akkor is olyan volt mint egy félholt.
-Né máááár!! Hagy még alcsizni!
-Nem!! Mert fontos dolgunk van!
-Már megint?! Mégis mi?
-Jaaaj.... hát ennyire nem vagy képben?! Vissza kel mennünk játszótérre!
-De hát miért még az az Edward is meg a húga is mondta hogy menjünk el onnan!
-Engem nem érdekel! Nem adom olyan könnyen azt a helyet amit imádok! A táborban is enyém volt a fölső ágy és nem Jessicáé mert mindig én aludta ott!
-Igen, főleg hogy utálod Jessica-t!
-Az csak mellékes!Na gyerünk napsugár felkelni felöltözni megreggelizni és kimenni a játszótérre mert volt egy hely amit nem tudtam megmutatni!
-Jó mindjárt megyek!
Chels gyorsan felöltözött megreggeliztünk jó gyorsan. Mindketten rántottát ettünk és én egy kis párizsival meg persze uborkával. Chels persze csak kenyeret kért mert szereti a szokásos fogásokat. Mikor éppen elmentünk akkor jött meg Joan és Jasper nem érdekelt engem különösebben hogy mi történt tegnap este a Cullen-éknél engem csak a játszótér érdekelt.....
Oda értünk a játszótérre és Chels kissé megvolt rémülve:
-Te lány szerintem ez a hely kissé rémisztő lett az éjszaka óta!
-Jaaj hát ilyenkor mindig ilyen! Vagy nem..... Na az a lényeg hogy gyere mutatnom kell valamit!
A játszótér egy dombnak a lábánál volt ezért egész sokáig kellett mennünk mire eljutottunk a tisztásra. Chels csak ámult és bámult:
-Te jó ég! Milyen gyönyörű!
És igaza is volt, ez volt itt a leggyönyörűbb hely! Azok a virágok,a fű és az a néhány fa ami ott volt.... elmondhatatlan művészeti alkotás volt az a hely.Ahogy Chels csak nézett én így szóltam:
-Mindenkinek megvan a maga idő gépe.Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.
-Hát ez tényleg olyan mint egy álom!
Majd lefutottunk és hempergőztünk egy kicsit mint a kis ovisok és azt lehetett volna ránk mondani hogy olyanok vagyunk mint kettő 3 éves. Mert a viselkedésünk kissé nagyon arra utált. Elkezdtünk kergetőzni ahol lehetett ott bújócskáztunk, virágot szedtünk és fényképeztünk össze vissza és hát egyszerűen nagyon jó volt! Hiányzott már ez az egész amit Chels-el szoktunk hülyülni.
-Jaaaj ez hiányzott már nagyon de nagyon!-mondta Chels.-Emlékszel amikor kiparodizáltuk az Irigymirigyet?
-Igeeeen!! Azt mondták hogy rosszabbak vagyunk mint bárki más..... És a kínzási módszerünk sem volt valami bonyolult!
-Jah, fel a netre ha valaki rosszat csinált benyomtunk egy Castle idézetet:"Hallgattassunk vele Paris klipeket! Akkor biztos szóra bírjuk őt!".
-Jáááj!! Igen!! Meg az a sok régi hülyeség!! De hiányzik már. Emlékszel mikor.... elfelejtettem hogy mit akartam mondani......
-Jaaj Angim te meg az a memóriád! Rosszabb mint egy aranyhalnak!
-Hé tudod hogy én előző életemben vagy aranyhal vagy lajhár voltam! Jah és hogy én egy manó vagyok!
-Tudom! Ahogy Joan is mondaná: Igen te biztos egy manó voltál mert néha,na jó szinte mindig, kicsi vagy és idegesítő!
-Héé!! Ez valahogy nagyon igaz....
Miután kijátszottuk magunkat haza mentünk és Joan és Jasper ott voltak az ebédlőben és valamiről nagyon beszélgettek. Mondjuk nem csodálkozom hogy pont most hiszen anyu és Charlie sincs itthon. Szóval bármit csinálhattak miközben mi elvoltunk. Inkább nem is szeretném tudni! Chels ismét (ahogy ezekben a napokban oly sokszor) csak nézett hogy mik nem történtek mióta elköltöztünk! Majd én röhögve Chels csodálkozva felviharoztunk a szobámba. És ott beszélgettünk tovább minden fontos dolgokról amit illendő volt tudnunk.
2011. június 24., péntek
15. fejezet
/Joan szemszöge/
Annyira jó itt lent lenni vele a játszótéren az árokban ülni. Hihetetlenül boldog vagyok vele. De hirtelen megcsókolt és keze a toppom alá csúszott és felfelé araszoltam melltartómhoz de féluton megállt és elkezdett csikálni.
- Jasper ne! - kiabáltam.
- Ne ellenkezz! Még te akartad! - mondta egy csibész mosoly keretében.
Ezen nekem is mosolyognom kellett és azonnal magamhoz húztam és csak legurultunk de egy percre sem engedtük el egymást. Én voltam felül és csak csókoltuk egymást! Jasper keze a gerincemet simogatta.
- Nem itt kell közösülni! - hallottam meg húgom nevetését!
Azonnal szétrebbentünk de nem szálltam le róla. Fejemet a nyakába hajtottam. Teljesen elvörösödtem ettől. De mégis ők mit keresnek itt? Oda pillantottam és Edward a húgom kezét fogta.
- Jah még hogy semmi! - mondtam kicsit mérgesen.
- Mi? - kérdezte Chelse.
- Ezek ott! - mondtam - Jasper mehetünk?
Ő csak bólogatott. Felkeltünk és már mentünk is. Mérges voltam rá mert a szemembe hazudott. De azért meg is értem. Hazafelé menet Jasper egyre feszültebb volt. Visszaérve hozzájuk nem volt senki sem. A konyhába mentünk. Felültem a pultra és magamhoz húztam szerelmemet és csak csókoltuk egymást.
- Na most mit akarsz? - kérdezte nevetve.
- Téged te marha! - mondtam.
Ő azonnal le is csapott ajkaimra. A kezem ingére tévedt és remegve de sikeresen kidoboltam az első gombot. Ő már le is vette rólam a felsőt. Hallottuk ahogy nyílik az ajtó. Jasper felkapott és elindult velem.
- Ez meg... - hallottam meg Esme hangját.
Hát el is hiszem hiszen melltartóban és farmerben voltam Jasper karjaiban. Szorosan karoltam Jasper nyakár és egy pillanatra sem váltunk el egymástól. Felérve a szobájába letett és én már le is vettem róla az inget.
***
Reggel napsütés fogadott. Gyorsan szememet szerelmem nyakába hajtottam mire ő felkuncogott. Óvatosan nyitottam ki szememet. Kezemet végig húztam szerelmem mellkasán. A tegnap estét tehát nem álmodtam. ennek örültem. Viszont a kezemen egy lila folt volt. Nem érdekelt úgy különösebben.
Felültem és ráfeküdtem szerelmemre.
- Bocsi a foltokért!
- Nem érdekel!
Újra csak megcsókoltam. De ő eltolt magától.
- De én...Más vagyok!
- Na mesélj.
- Hiszel különleges lényekben.
Én csak bőszen bólogattam.
- És ha azt mondom vámpír vagyok!
Kicsit lefagytam de a teste tényleg jéghideg volt. De nem érdekelt.
- Én meg a legszerencsésebb, hogy vagy nekem!
Ő csak mosolygott majd újra megcsókoltuk egymást. Nagyon nem érdekelt, hogy mi ő és a családja. Szeretem Jasper-t és kész. Felültem és kezem végig húztam mellkasán. Ő szemei arcomról mellemre tévedtem. Majd kicsit megmozgattam a csípőmet mire egyből éreztem merevedő férfiasságát.
- De kis gonosz! - mondta és már alatta is voltam.
Ajkaimra tapadt és csak csókoltuk egymást. Jól esett a közelsége.
- Srácok ne teperjétek megint le egymást! - kiabálta fel Emmett.
- Perverz! - mondtam és újra Jasper-t figyeltem.
Szemei feketék voltak.
- Menj vadászni! - mondtam.
Ő felpattant és már fel is öltözött és már ment is. Én felvettem a tegnapi ruhámat és melltartóban meg farmerban mentem le. Láttam a többiek végig legeltetik a szemüket de nem érdekelt. A konyhában nem volt ott a felsőm. Visszamentem a nappaliba.
- Perverz vámpír! Hová tetted a felsőm?
Emmett csak mosolygott.
- Add oda!
- Tessék!
Adta oda. Arca hasonlított egy sértődött ötéveshez. Olyan vicces volt. Mosolyogtam és felvettem a felsőmet.
Annyira jó itt lent lenni vele a játszótéren az árokban ülni. Hihetetlenül boldog vagyok vele. De hirtelen megcsókolt és keze a toppom alá csúszott és felfelé araszoltam melltartómhoz de féluton megállt és elkezdett csikálni.
- Jasper ne! - kiabáltam.
- Ne ellenkezz! Még te akartad! - mondta egy csibész mosoly keretében.
Ezen nekem is mosolyognom kellett és azonnal magamhoz húztam és csak legurultunk de egy percre sem engedtük el egymást. Én voltam felül és csak csókoltuk egymást! Jasper keze a gerincemet simogatta.
- Nem itt kell közösülni! - hallottam meg húgom nevetését!
Azonnal szétrebbentünk de nem szálltam le róla. Fejemet a nyakába hajtottam. Teljesen elvörösödtem ettől. De mégis ők mit keresnek itt? Oda pillantottam és Edward a húgom kezét fogta.
- Jah még hogy semmi! - mondtam kicsit mérgesen.
- Mi? - kérdezte Chelse.
- Ezek ott! - mondtam - Jasper mehetünk?
Ő csak bólogatott. Felkeltünk és már mentünk is. Mérges voltam rá mert a szemembe hazudott. De azért meg is értem. Hazafelé menet Jasper egyre feszültebb volt. Visszaérve hozzájuk nem volt senki sem. A konyhába mentünk. Felültem a pultra és magamhoz húztam szerelmemet és csak csókoltuk egymást.
- Na most mit akarsz? - kérdezte nevetve.
- Téged te marha! - mondtam.
Ő azonnal le is csapott ajkaimra. A kezem ingére tévedt és remegve de sikeresen kidoboltam az első gombot. Ő már le is vette rólam a felsőt. Hallottuk ahogy nyílik az ajtó. Jasper felkapott és elindult velem.
- Ez meg... - hallottam meg Esme hangját.
Hát el is hiszem hiszen melltartóban és farmerben voltam Jasper karjaiban. Szorosan karoltam Jasper nyakár és egy pillanatra sem váltunk el egymástól. Felérve a szobájába letett és én már le is vettem róla az inget.
***
Reggel napsütés fogadott. Gyorsan szememet szerelmem nyakába hajtottam mire ő felkuncogott. Óvatosan nyitottam ki szememet. Kezemet végig húztam szerelmem mellkasán. A tegnap estét tehát nem álmodtam. ennek örültem. Viszont a kezemen egy lila folt volt. Nem érdekelt úgy különösebben.
Felültem és ráfeküdtem szerelmemre.
- Bocsi a foltokért!
- Nem érdekel!
Újra csak megcsókoltam. De ő eltolt magától.
- De én...Más vagyok!
- Na mesélj.
- Hiszel különleges lényekben.
Én csak bőszen bólogattam.
- És ha azt mondom vámpír vagyok!
Kicsit lefagytam de a teste tényleg jéghideg volt. De nem érdekelt.
- Én meg a legszerencsésebb, hogy vagy nekem!
Ő csak mosolygott majd újra megcsókoltuk egymást. Nagyon nem érdekelt, hogy mi ő és a családja. Szeretem Jasper-t és kész. Felültem és kezem végig húztam mellkasán. Ő szemei arcomról mellemre tévedtem. Majd kicsit megmozgattam a csípőmet mire egyből éreztem merevedő férfiasságát.
- De kis gonosz! - mondta és már alatta is voltam.
Ajkaimra tapadt és csak csókoltuk egymást. Jól esett a közelsége.
- Srácok ne teperjétek megint le egymást! - kiabálta fel Emmett.
- Perverz! - mondtam és újra Jasper-t figyeltem.
Szemei feketék voltak.
- Menj vadászni! - mondtam.
Ő felpattant és már fel is öltözött és már ment is. Én felvettem a tegnapi ruhámat és melltartóban meg farmerban mentem le. Láttam a többiek végig legeltetik a szemüket de nem érdekelt. A konyhában nem volt ott a felsőm. Visszamentem a nappaliba.
- Perverz vámpír! Hová tetted a felsőm?
Emmett csak mosolygott.
- Add oda!
- Tessék!
Adta oda. Arca hasonlított egy sértődött ötéveshez. Olyan vicces volt. Mosolyogtam és felvettem a felsőmet.
2011. június 17., péntek
14. fejezet
/Angela szemszöge/
Chels nagyokat nézett és csak ámult és bámult hogy Joan Shaynek a félénk Joan Shay-nek barátja van. Nagyon el volt hallva a látványtól. Mi után Joan és Jasper elmentek felviharoztunk a szobámba mert Chelsnek van mit mesélnie és nekem is van mit mesélnem az ő számára. És ő kezdte a sztorizgatást:
-Nos, szóval.... Úgy jöttünk össze Milo-val hogy volt az elsősöknek a Fecske Tábor és mi válalkoztunk arra hogy leszünk "idegen vezetők" és akkor egyszer csak kettesben maradtunk és összejöttünk!!!- mondta mosolyogva.
-Na gyerekek, ha én most ott vagyok akkor még mindig utáljátok egymást!
-Hát igen!Te kis kapcsolat romboló!!- ezen mind a ketten csak nevettünk.
-Én??!! Ugyan máááár!!!!
-Igen te, nem is..... Bon Jovi!!
-Hé!!!!! Ez sértő volt..... Bon Jovi részéről!!- mondtam.
-Hát látod! És neked van valaki a láthatáron?!
-Hááááááát..... igazából....... de nem is annyira!!! - mondtam kicsit sejtelmesen.
-Na hát mesélj már miről maradtam le!?
-Hát van egy srác Edward Cullen és hát ő vele hát ő mikor egyedül hagytak engem anyám elküldte hozzám felügyelőnek és elcsattant egy csók de nem volt semmi érdekes azután már csak barátok vagyunk!!!!
-Jaaj te lány!!-és fejbe vágott a párnával.- Mindig elszalasztod a jó pasikat!
-Én?!!! Nem tudom hogy 5.-ben meg 6.-ban kihagyta ki a számára a Nagy Ő-t!!!
-Az más tészta, ő 8.-as volt és én meg nem és elment és már nem is láttam többet és ennyi volt a Nagy Ő-ből!!
-Perszeee!! Úgy mint én hogy megnyomtah a Shiftet meg a kis ő-t és megtaláltam a nagy Ő-t!!??
-Nem hanem ez már más!! Ez már érzem hogy komoly!!
-Én is attól félek!! Mondjuk igen, attól félek!!! - mondtam.
-Jaaj nem kell ám ilyennek lenned! Amúgy miért van bekarikázva a naptáradba ez a mai nap?
-Mert ma van telihold! És erről jut eszembe este fél 12-kor ki kell szöknünk az ablakon! Mert akkor jó csak a hold fénye!!!!Rendben van????
-Igeeen!! Már alig vááárom!!!
*****
Eljött az este megmondtam Chelsnek hogy nem kell annyira melegbe öltöznie én csak egy csőfarmert és egy hosszú pólót vettem fel, Chels körülbelül ugyan ezt. Kiugrottunk az ablakon. Szerencsére a szüleim sem vették észre így nyugodtam mehettünk.
-Na Chels, erre gyere!!
A régi játszó térre mentünk ki ahol még a hinták fent voltak. Pontosabban ott voltam ahol szoktam lógni esténként és suli után is!!
-Na ide jöttünk és pontosan éjfél van! Most van legmagasabban a hold és most a legjobb a kilátás meg minden! Hölgyem kérem üljön le ide!
-Köszönöm szépen hogy meg engedi!!
-Jaaj semmi gond nincs effelől! Bármikor önnek!!
-Akkor jól van!
És együtt nevettünk ezen hintáztunk kibeszéltük a dolgainkat és egyszer csak ott termett Alice és Edward a hintáknál voltak és én is és Chels is megijedtünk és Alice így szólt:
-Jaaj sziasztok lányok jaj de örülök hogy itt vagytok és hogy nincs semmi bajotok!
-Edward ezt meg hogy érti a nővéred?! - kérdeztem.
-Alice a húgom!
-Mindegy! - kicsit belepirultam ebbe.
Chels végig csak mosolygott ezen.
- Jaj! menj már oda és csókold meg! - suttogta a fülembe Chels.
Hezitáltam. Végül is miért ne? Jó pasi és megéri! Felálltam és odamentem elé. Ő mintha tudta volna mit akarok. Átkarolta derekamat és csak csókoltuk egymást! Annyira jó érzés öntött el.
Amint eltávolodtunk viháncolást hallottunk az árok felől.
- Jasper ne! - hallottam meg nővérem sikítását.
- Ne ellenkezz! Még te akartad! - mondta Jasper.
Chels nagyokat nézett és csak ámult és bámult hogy Joan Shaynek a félénk Joan Shay-nek barátja van. Nagyon el volt hallva a látványtól. Mi után Joan és Jasper elmentek felviharoztunk a szobámba mert Chelsnek van mit mesélnie és nekem is van mit mesélnem az ő számára. És ő kezdte a sztorizgatást:
-Nos, szóval.... Úgy jöttünk össze Milo-val hogy volt az elsősöknek a Fecske Tábor és mi válalkoztunk arra hogy leszünk "idegen vezetők" és akkor egyszer csak kettesben maradtunk és összejöttünk!!!- mondta mosolyogva.
-Na gyerekek, ha én most ott vagyok akkor még mindig utáljátok egymást!
-Hát igen!Te kis kapcsolat romboló!!- ezen mind a ketten csak nevettünk.
-Én??!! Ugyan máááár!!!!
-Igen te, nem is..... Bon Jovi!!
-Hé!!!!! Ez sértő volt..... Bon Jovi részéről!!- mondtam.
-Hát látod! És neked van valaki a láthatáron?!
-Hááááááát..... igazából....... de nem is annyira!!! - mondtam kicsit sejtelmesen.
-Na hát mesélj már miről maradtam le!?
-Hát van egy srác Edward Cullen és hát ő vele hát ő mikor egyedül hagytak engem anyám elküldte hozzám felügyelőnek és elcsattant egy csók de nem volt semmi érdekes azután már csak barátok vagyunk!!!!
-Jaaj te lány!!-és fejbe vágott a párnával.- Mindig elszalasztod a jó pasikat!
-Én?!!! Nem tudom hogy 5.-ben meg 6.-ban kihagyta ki a számára a Nagy Ő-t!!!
-Az más tészta, ő 8.-as volt és én meg nem és elment és már nem is láttam többet és ennyi volt a Nagy Ő-ből!!
-Perszeee!! Úgy mint én hogy megnyomtah a Shiftet meg a kis ő-t és megtaláltam a nagy Ő-t!!??
-Nem hanem ez már más!! Ez már érzem hogy komoly!!
-Én is attól félek!! Mondjuk igen, attól félek!!! - mondtam.
-Jaaj nem kell ám ilyennek lenned! Amúgy miért van bekarikázva a naptáradba ez a mai nap?
-Mert ma van telihold! És erről jut eszembe este fél 12-kor ki kell szöknünk az ablakon! Mert akkor jó csak a hold fénye!!!!Rendben van????
-Igeeen!! Már alig vááárom!!!
*****
Eljött az este megmondtam Chelsnek hogy nem kell annyira melegbe öltöznie én csak egy csőfarmert és egy hosszú pólót vettem fel, Chels körülbelül ugyan ezt. Kiugrottunk az ablakon. Szerencsére a szüleim sem vették észre így nyugodtam mehettünk.
-Na Chels, erre gyere!!
A régi játszó térre mentünk ki ahol még a hinták fent voltak. Pontosabban ott voltam ahol szoktam lógni esténként és suli után is!!
-Na ide jöttünk és pontosan éjfél van! Most van legmagasabban a hold és most a legjobb a kilátás meg minden! Hölgyem kérem üljön le ide!
-Köszönöm szépen hogy meg engedi!!
-Jaaj semmi gond nincs effelől! Bármikor önnek!!
-Akkor jól van!
És együtt nevettünk ezen hintáztunk kibeszéltük a dolgainkat és egyszer csak ott termett Alice és Edward a hintáknál voltak és én is és Chels is megijedtünk és Alice így szólt:
-Jaaj sziasztok lányok jaj de örülök hogy itt vagytok és hogy nincs semmi bajotok!
-Edward ezt meg hogy érti a nővéred?! - kérdeztem.
-Alice a húgom!
-Mindegy! - kicsit belepirultam ebbe.
Chels végig csak mosolygott ezen.
- Jaj! menj már oda és csókold meg! - suttogta a fülembe Chels.
Hezitáltam. Végül is miért ne? Jó pasi és megéri! Felálltam és odamentem elé. Ő mintha tudta volna mit akarok. Átkarolta derekamat és csak csókoltuk egymást! Annyira jó érzés öntött el.
Amint eltávolodtunk viháncolást hallottunk az árok felől.
- Jasper ne! - hallottam meg nővérem sikítását.
- Ne ellenkezz! Még te akartad! - mondta Jasper.
2011. június 13., hétfő
13. fejezet
Randi a szőke herceggel
/Joan szemszöge/
Kicsit megdöbbentem azok hallatán, hogy a két ősi ellenség hirtelen egymásba szeretett de nem foglalkoztam vele. Ma ugyanis jól fogom érezni magamat Jasper társaságában. Az idő kezdett kicsit jobb lenni. Csak borús volt az ég de már nem esett az eső. A nappaliban beszélgettünk, anya én Angi és Chelse. Közben anyu kiment, hogy csinál valami ebédet. A telefonom is csörgött. Jasper számát jelezte. hirtelen egy nagy mosoly húzódott arcomra.
- Szia! - vettem fel mosolyogva.
- Szia! Remélem még nem gondoltad meg magadat!
- Most, hogy mondod...
Erre ő nyafogott én meg csak nevettem.
- Nyugi nem!
- Viszont nem lenne baj, ha hozzánk jönnél át?
- Nem! Örömmel megyek!
Még egy kicsit beszélgettünk majd már le is tettük. Chelse kérdőn figyelt rám. Nem mondtam semmit sem.
- Ááá! Ez nekem fáj skacok! - nyafogott Angi. - Joan este randira megy!
- Mi? - kérdezte döbbenten. - Te? Egy sráccal? randira? Ez most egy beugratós show?
- Jaj hagyjatok már! - durciztam.
Felálltam és felmentem a szobámba. Igen rosszul esett amint Chelse mondott de nem tehetek róla. Néha kicsit túlságosan is sértődékeny vagyok. Bezárkóztam a szobámba és nekiláttam gyorsan néhány leckémnek. Nem nagyon sikerült valami szépen de legalább holnap ennyivel kevesebb dolgom lesz majd.
De amint az órára néztem kicsit megijedtem. Már négy óra volt és ötre jön Jasper. Gyorsan nekiláttam letusolni és felöltözni.
Egy csőfarmert, csíkos felsőt választottam magamnak. Hajamat kivasaltam és egy-két tincset begöndörítettem. Majd egy halvány sminket is tettem fel.
Lesiettem és a piros csukát és a kis bőrdzsekimet kaptam magamra. Majd visszamentem a szobámba és egy kis táskába beletettem néhány holmit ami majd kelleni fog nekem. Lementem és csengettek. Charlie nyitott ajtót. Pont akit nem akartam. jasper odajött és egy puszit adott a homlokomra. Chelse szinte már tátott szájjal nézte végig.
- Oké! ez tényleg egy átverés! - mondta és bement a nappaliba.
- Kicsim ezt tedd el! Fő a biztonság!
Majd óvatosan a kezembe nyomott egy doboz óvszert.
- Anyu! Hagyj a hülyeségeiddel! - mondtam idegesen.
- Csak tedd el! Megnyugtatnál vele!
Gyorsan eltettem, hogy Jasper még véletlenül se vegye észre. Megragadtam a csuklóját és kihúztam a házból. Beültünk a kocsijából és teljesen égett a pofám anyám miatt.
- Bocsi..anyám egy kicsit...
- Semmi baj! Láttam mit adott! És..el is hiszem, hogy kicsi...zavarban vagy! - mosolygott rám.
Nem válaszoltam semmit sem.
***
Már órák óta a Cullen nappaliban vagyunk. Alice folyamatosan csacsog velem és csak várom a pillanatot, hogy jasper elvigyen fel az emeletre. De mintha csak meghallotta volna gondolataimat jött oda és indultunk fel az emeletre.
- Köszi! - suttogtam.
- Nincs mit!
Megfogtuk egymás kezét és az egyik szobába vitt! Azt mondta az ő szobája. Nagyon tetszett az egész berendezése. Sok könyvel és íróasztallal ami tele van sok cuccal. A dzsekim lent van...oké a telefonom is abban van. Nem érdekes. Jasper bezárta az ajtót! gondolom Alice miatt. Örültem is neki. Leültem az ágyra ő meg mögém és feljebb húzott magához. Tetszett az egész szituáció. Megfordultam és az ölében öltem. Lejjebb toltam magamat. Azonnal ajkaira tapadtam és csak csókoltuk egymást. Hirtelen ötlettől vezérelve kezem az ingéhez csúszott és lassan kezdte kigombolni.
De mire észbe kaptam már alatta voltam és a pólómat szedte le. Egyik kezével a melltartóm alá nyúlt és megfogta mellemet mire belőlem egy jóleső nyögés szakadt ki. Ő hirtelen megállt és felült. Én visszacsúsztattam magamra a melltartómat és felültem.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Nem lehet! Ezt nem!
Nem értettem miket mond. Miért nem lehetne? Ő olyan régi típusú srác lenne?
/Joan szemszöge/
Kicsit megdöbbentem azok hallatán, hogy a két ősi ellenség hirtelen egymásba szeretett de nem foglalkoztam vele. Ma ugyanis jól fogom érezni magamat Jasper társaságában. Az idő kezdett kicsit jobb lenni. Csak borús volt az ég de már nem esett az eső. A nappaliban beszélgettünk, anya én Angi és Chelse. Közben anyu kiment, hogy csinál valami ebédet. A telefonom is csörgött. Jasper számát jelezte. hirtelen egy nagy mosoly húzódott arcomra.
- Szia! - vettem fel mosolyogva.
- Szia! Remélem még nem gondoltad meg magadat!
- Most, hogy mondod...
Erre ő nyafogott én meg csak nevettem.
- Nyugi nem!
- Viszont nem lenne baj, ha hozzánk jönnél át?
- Nem! Örömmel megyek!
Még egy kicsit beszélgettünk majd már le is tettük. Chelse kérdőn figyelt rám. Nem mondtam semmit sem.
- Ááá! Ez nekem fáj skacok! - nyafogott Angi. - Joan este randira megy!
- Mi? - kérdezte döbbenten. - Te? Egy sráccal? randira? Ez most egy beugratós show?
- Jaj hagyjatok már! - durciztam.
Felálltam és felmentem a szobámba. Igen rosszul esett amint Chelse mondott de nem tehetek róla. Néha kicsit túlságosan is sértődékeny vagyok. Bezárkóztam a szobámba és nekiláttam gyorsan néhány leckémnek. Nem nagyon sikerült valami szépen de legalább holnap ennyivel kevesebb dolgom lesz majd.
De amint az órára néztem kicsit megijedtem. Már négy óra volt és ötre jön Jasper. Gyorsan nekiláttam letusolni és felöltözni.
Egy csőfarmert, csíkos felsőt választottam magamnak. Hajamat kivasaltam és egy-két tincset begöndörítettem. Majd egy halvány sminket is tettem fel.
Lesiettem és a piros csukát és a kis bőrdzsekimet kaptam magamra. Majd visszamentem a szobámba és egy kis táskába beletettem néhány holmit ami majd kelleni fog nekem. Lementem és csengettek. Charlie nyitott ajtót. Pont akit nem akartam. jasper odajött és egy puszit adott a homlokomra. Chelse szinte már tátott szájjal nézte végig.
- Oké! ez tényleg egy átverés! - mondta és bement a nappaliba.
- Kicsim ezt tedd el! Fő a biztonság!
Majd óvatosan a kezembe nyomott egy doboz óvszert.
- Anyu! Hagyj a hülyeségeiddel! - mondtam idegesen.
- Csak tedd el! Megnyugtatnál vele!
Gyorsan eltettem, hogy Jasper még véletlenül se vegye észre. Megragadtam a csuklóját és kihúztam a házból. Beültünk a kocsijából és teljesen égett a pofám anyám miatt.
- Bocsi..anyám egy kicsit...
- Semmi baj! Láttam mit adott! És..el is hiszem, hogy kicsi...zavarban vagy! - mosolygott rám.
Nem válaszoltam semmit sem.
***
Már órák óta a Cullen nappaliban vagyunk. Alice folyamatosan csacsog velem és csak várom a pillanatot, hogy jasper elvigyen fel az emeletre. De mintha csak meghallotta volna gondolataimat jött oda és indultunk fel az emeletre.
- Köszi! - suttogtam.
- Nincs mit!
Megfogtuk egymás kezét és az egyik szobába vitt! Azt mondta az ő szobája. Nagyon tetszett az egész berendezése. Sok könyvel és íróasztallal ami tele van sok cuccal. A dzsekim lent van...oké a telefonom is abban van. Nem érdekes. Jasper bezárta az ajtót! gondolom Alice miatt. Örültem is neki. Leültem az ágyra ő meg mögém és feljebb húzott magához. Tetszett az egész szituáció. Megfordultam és az ölében öltem. Lejjebb toltam magamat. Azonnal ajkaira tapadtam és csak csókoltuk egymást. Hirtelen ötlettől vezérelve kezem az ingéhez csúszott és lassan kezdte kigombolni.
De mire észbe kaptam már alatta voltam és a pólómat szedte le. Egyik kezével a melltartóm alá nyúlt és megfogta mellemet mire belőlem egy jóleső nyögés szakadt ki. Ő hirtelen megállt és felült. Én visszacsúsztattam magamra a melltartómat és felültem.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Nem lehet! Ezt nem!
Nem értettem miket mond. Miért nem lehetne? Ő olyan régi típusú srác lenne?
2011. június 9., csütörtök
12. fejezet
/Angela Szemszöge/
Az álmaim mostanában olyan semmilyenek. Nincs benne semmi értelem, mert csak egy folytában egy csillagot látok ami a legjobban világit az égen. Mikor felkeltünk Joan nagyon vidám jött le és telefonon beszélt Jasperrel és igen nagyon nevetgéltek és igent mondott egy randira. Na végre van valami! Már annyira várom! Vissza felmentem a szobámba s megint csörgött a telefonom és Chels hívott. A legjobb barátnőm volt vagyis hát még mindig az de már vagy 1 hónapja nem beszéltünk és így vettem fel:
-Szia Csajszi!! Jó hogy hívsz. Mi történt veled mond csak?
-Hát megvilágosodtam! Képzeld van pasim!!! - mondta nagyon vidáman.
-Na ne hülyéskedj! És ki a szerencsés nyertes?
-Nem hazudhatok neked, a Milo!! - erre majd leesett az állam.
-Na ne!! Pedig régebben utáltad őt! Most meg há!!
-Hát így hozta a sors. - mondta nevetve.
-Mondjuk az úgy van ha valakit utálsz akkor abból lesz a nagy szerelem!
-Ez igaz! De egy valami vagyis valaki mindig is örök lesz!
-Ki vagy mi?
-Hát a himnusz!
És egyszerre elkezdtük énekelni a "himnuszunkat" hogy:
"Álmaim fénylő üvegén, gyümölcs fáink tetején, Pálinka szerelmem légy az enyém!
Nyújtsd hát a karod felém, nélküled meghalok én! Pálinka szerelmem légy hát az enyém!"
Mikor befejeztük a "himnuszunkat" akkor lementem és anya kérdezte:
-Chels volt az igaz?
-Igen!! Honnan tudtad?
-Hallottam a Pálinka dalt! - mosolygott anyu
-Jah az más! - válaszoltam.
Majd Charlie megkérdezte:
-Ki az a Chels?
-Angi legjobb barátnője!-mondta anyu. - Áldott egy lélek!
-Jaj Anyu most jut csak eszembe nem fogod ki találni hogy kivel jött össze Chels!
-Na kivel kicsim? - kérdezte kíváncsian
-Képzeld csak el Milo-val!
-Komolyan??!! De hát utálták egymást! - ámult anyu.
-De mit mondtam mindig is?
-Igen,igen tudom!
Majd lejött Joan is és ezt mondta:
-Hugicám, hallottam mikor beszéltél Chelssel telón, tényleg össze jött Milo-val?
-Ahha! Pedig utálták egymást és most! Mondjuk én megjósoltam hogy így lesz! Szóval....
-Jaj és kérdezted hogy nem akar-e kijönni egy pár napra?
-Nem, de jó hogy mondod fel is fogom hívni!
És csöngettek az ajtón igaz hogy ott voltam egy lépésnyire minenkitől de ordítottam hogy:
-Majd én kinyitom anyu!
Mikor kinyitottam ott állt Chels a cuccaival és csak mosoly volt az arcán és az enyémen is. Amiről azt következtettem hogy már talána repülőtérről hívott engem de nem voltam benne annyira biztos.
Az álmaim mostanában olyan semmilyenek. Nincs benne semmi értelem, mert csak egy folytában egy csillagot látok ami a legjobban világit az égen. Mikor felkeltünk Joan nagyon vidám jött le és telefonon beszélt Jasperrel és igen nagyon nevetgéltek és igent mondott egy randira. Na végre van valami! Már annyira várom! Vissza felmentem a szobámba s megint csörgött a telefonom és Chels hívott. A legjobb barátnőm volt vagyis hát még mindig az de már vagy 1 hónapja nem beszéltünk és így vettem fel:
-Szia Csajszi!! Jó hogy hívsz. Mi történt veled mond csak?
-Hát megvilágosodtam! Képzeld van pasim!!! - mondta nagyon vidáman.
-Na ne hülyéskedj! És ki a szerencsés nyertes?
-Nem hazudhatok neked, a Milo!! - erre majd leesett az állam.
-Na ne!! Pedig régebben utáltad őt! Most meg há!!
-Hát így hozta a sors. - mondta nevetve.
-Mondjuk az úgy van ha valakit utálsz akkor abból lesz a nagy szerelem!
-Ez igaz! De egy valami vagyis valaki mindig is örök lesz!
-Ki vagy mi?
-Hát a himnusz!
És egyszerre elkezdtük énekelni a "himnuszunkat" hogy:
"Álmaim fénylő üvegén, gyümölcs fáink tetején, Pálinka szerelmem légy az enyém!
Nyújtsd hát a karod felém, nélküled meghalok én! Pálinka szerelmem légy hát az enyém!"
Mikor befejeztük a "himnuszunkat" akkor lementem és anya kérdezte:
-Chels volt az igaz?
-Igen!! Honnan tudtad?
-Hallottam a Pálinka dalt! - mosolygott anyu
-Jah az más! - válaszoltam.
Majd Charlie megkérdezte:
-Ki az a Chels?
-Angi legjobb barátnője!-mondta anyu. - Áldott egy lélek!
-Jaj Anyu most jut csak eszembe nem fogod ki találni hogy kivel jött össze Chels!
-Na kivel kicsim? - kérdezte kíváncsian
-Képzeld csak el Milo-val!
-Komolyan??!! De hát utálták egymást! - ámult anyu.
-De mit mondtam mindig is?
-Igen,igen tudom!
Majd lejött Joan is és ezt mondta:
-Hugicám, hallottam mikor beszéltél Chelssel telón, tényleg össze jött Milo-val?
-Ahha! Pedig utálták egymást és most! Mondjuk én megjósoltam hogy így lesz! Szóval....
-Jaj és kérdezted hogy nem akar-e kijönni egy pár napra?
-Nem, de jó hogy mondod fel is fogom hívni!
És csöngettek az ajtón igaz hogy ott voltam egy lépésnyire minenkitől de ordítottam hogy:
-Majd én kinyitom anyu!
Mikor kinyitottam ott állt Chels a cuccaival és csak mosoly volt az arcán és az enyémen is. Amiről azt következtettem hogy már talána repülőtérről hívott engem de nem voltam benne annyira biztos.
Íme Nina Dobrev egy képe fotósorozatból mivel ő játssza ugye Chelset:
2011. június 5., vasárnap
VERSENYRE FEEEEL!!!!!
A feladat roppant egyszerű lesz. A következő kép és cím közül kiválasztasz egyet ami tetszik és arról írsz nekem egy novellát. Itt lenne a lehetőségek.
1.
4.
1.
2.
3.
4.
5. Élt a halál után
6. Miét is ne...
7. Ez volt az első egyben az utolsó
8. Te vagy a(z)...
Na itt lenne a feltétel.
- Ha nem egy hanem kettő tetszik meg mind a kettőt megírhatod vagy egybe kovácsolhatod a kettőt! Főleg akkor ha kép, szöveg a választás. de jobb lenne ha csak egy lenne a nyerő.
- A novella vagy amiben te gondolod írod meg a szöveget.
- Times New Roman a betűtípus és 12 a nagysága.
- A terjedelme 3-től nagyobb legyen. Hogy meddig tartson az rád bízom.
- A nyertes kap egy oklevelet és hirdetni is fogom a blogját (ha van) a blogomon. De ha úgy alakul és lesz lóvém akkor egy saját készítésű ajándékot is kap az első helyzet.
- A zsűri: én (Joan) és Angela lesz. + még Bree.
- Ezen a címen tudtok jelentkezni a versenyre vagy kommetben. A cím : angela.joan.verseny@gmail.com
- Erre a e-mail címre tudjátok elküldeni a kész műveket is.
Jelentkezési határidő: 2011. június 20 21:00-ig
Művek beküldési határideje: 2011. július 20 21:00
Aki nem ér el helyezést az se búslakodjon el. Ő egy emléklapot kap majd. de remélem sok jelentkező lesz!
Aki csak tudja tegyek közzé az oldalán e felhívást, hogy több embert buzdítsak erre.
Aki valamit nem ért vagy kérdése van komiban és e-mail-on keresztül megteheti!
2011. június 2., csütörtök
11. fejezet
Sziasztok Joan vagyok....Rövid a feji...csak azért mert nem jönnek a komik és ez nagyon zavar...Kérek mindenkit, hogy ÍRJON KOMÍÍÍT...ha csak egy szó is de legalább valami...
A szavazás lezárul! Eredmény :
Randira hívsz?
Visszamentem a szobámba és a fürdő felé vettem az irányt.Gyorsan letusoltam és végig csak Jasper hideg kezének érintése volt az ami a csípőmön nyomta a súlyt. Elmosolyodtam ezen...Ahogy hideg ajkait enyémhez nyomja és nyelvével enyémet keresi...kirázott a hideg tőle.
Mire kikászálódtam a zuhany alól megtörölköztem és felvettem a piszimet majd visszamentem az ágyamhoz. Éppen ledőltem mikor a telefonom megszólalt. Felvettem de ismeretlen számot mutatott.
- Haló. itt Joan Shay!
- Szia Joan! Jasper vagyok!
Amint kimondta a nevét elmosolyodtam. Felálltam és elindultam lefelé. Mosolyogva, nevetgélve beszélgettünk a telefonba. A konyhában anyu és Charlie voltak.
- És holnap ráérsz? - kérdezte.
- Holnap szombat...Persze! - mondtam.
- Elmegyünk valamerre?
- Most randira akarsz hívni? - kérdeztem mosolyogva.
Charlie kérdőn figyelt rám de nem érdekelt. Óvatosan öntöttem magamnak egy pohár tejet majd visszatettem a hűtőbe.
- Igen! Akkor randizunk holnap?
Kicsit elnevettem magam.
- Igen. És mégis hová megyünk?
- Meglepetés.
- Na már! - nyafogtam mire ő csak felnevetett. - De azért tudom kell mert így nem tudom mit vegyek fel..
- Nem kell csiri-csáré ruha. Add önmagad!
Még sokat beszéltünk de amint láttam, hogy éjfél elköszöntem tőle és már mentem is, hogy lefeküdjek aludni.
Nagyon várom mi lesz holnap de egyben izgulok is. Randim lesz Jasper Hale-val...már most nagyon izgulok akkor mi lesz holnap velem...egyáltalán hová fog vinni.
Az álmom Jasper-el volt...Olyan vidámok voltunk..De amint kilépett a napra csillogott. és itt riadtam fel. De vajon mit jelent ez az álom?
Amint kinéztem az ablakon szakadt az eső! Szép nap egy randira.. :(
A szavazás lezárul! Eredmény :
KIT LÁTNÁTOK SZÍVESEN PÁR FEJIN KERESZTÜL A BLOGON? - Nina Dobrev nyert 7 kerek szavazattal.
A VENDÉGSZEREPLŐ KINEK LEGYEN A LEGJOBB BARÁTNŐJE? - Angela Shay lett a nyertes 8 kerek szavazattal.
Randira hívsz?
Visszamentem a szobámba és a fürdő felé vettem az irányt.Gyorsan letusoltam és végig csak Jasper hideg kezének érintése volt az ami a csípőmön nyomta a súlyt. Elmosolyodtam ezen...Ahogy hideg ajkait enyémhez nyomja és nyelvével enyémet keresi...kirázott a hideg tőle.
Mire kikászálódtam a zuhany alól megtörölköztem és felvettem a piszimet majd visszamentem az ágyamhoz. Éppen ledőltem mikor a telefonom megszólalt. Felvettem de ismeretlen számot mutatott.
- Haló. itt Joan Shay!
- Szia Joan! Jasper vagyok!
Amint kimondta a nevét elmosolyodtam. Felálltam és elindultam lefelé. Mosolyogva, nevetgélve beszélgettünk a telefonba. A konyhában anyu és Charlie voltak.
- És holnap ráérsz? - kérdezte.
- Holnap szombat...Persze! - mondtam.
- Elmegyünk valamerre?
- Most randira akarsz hívni? - kérdeztem mosolyogva.
Charlie kérdőn figyelt rám de nem érdekelt. Óvatosan öntöttem magamnak egy pohár tejet majd visszatettem a hűtőbe.
- Igen! Akkor randizunk holnap?
Kicsit elnevettem magam.
- Igen. És mégis hová megyünk?
- Meglepetés.
- Na már! - nyafogtam mire ő csak felnevetett. - De azért tudom kell mert így nem tudom mit vegyek fel..
- Nem kell csiri-csáré ruha. Add önmagad!
Még sokat beszéltünk de amint láttam, hogy éjfél elköszöntem tőle és már mentem is, hogy lefeküdjek aludni.
Nagyon várom mi lesz holnap de egyben izgulok is. Randim lesz Jasper Hale-val...már most nagyon izgulok akkor mi lesz holnap velem...egyáltalán hová fog vinni.
Az álmom Jasper-el volt...Olyan vidámok voltunk..De amint kilépett a napra csillogott. és itt riadtam fel. De vajon mit jelent ez az álom?
Amint kinéztem az ablakon szakadt az eső! Szép nap egy randira.. :(
2011. május 19., csütörtök
10.fejezet
KÉRJÜK A KOMIKAAAAAT!!!!
/Angela szemszöge/
Miután elment Edward azután vissza felsiettem a szobába és leskelődtem Joanék után és Nem láttam azoktól a grrr... fáktól szóval..... annyit láttam hogy csókolznak aztán anya felkiált hogy :
-Kicsim, gyere vacsora!
Én meg mint aki nem is tudom mi történt:
-Jól van Anyu mindjárt megyek!!
-Siess jó!! Mert Joan is mindjárt jön!!
Erre én:
-Persze Anyu én is attól féleeek!!!
-Tessék?
-Áh... semmi!
Majd én is lementem és Joan is bejött és eltelt a vacsi jó hangosan telt el mert Charlie kérdezősködött.
-És mit csináltál ezzel az Edward kölyökkel?
-Áh semmi különöset. De mivel Anya rám uszította ezért nem tudtam semmi érdekeset sem csinálni!
-És nem volt semmi csók vagy valami?
-Mi van most hogy Joan meg Jasper ez most engem is arra kötelez fel hogy nekem is járnom meg csókolóznom kell valakivel? Na jól van én jól laktam!
-De hát Angi, van csirkeragú is!
-Jól van akkor még maradhatok egy kicsikét!
Majd megettük a vacsit én beszélgettem egy kicsit még Anyuval erről is arról is hogy mi volt a suliban meg hogy nem csináltam-e olyanokat mint régebben! És aztán felrohantam és hirtelen megcsörrent a telóm azon a hangon amin már körülbelül 2 éve.... És Jhon volt az. Nem tudtam miért hív ezért csak felvettem "lazán" és köszöntem neki:
-Helló Jhon mizu? Rég beszéltünk már! Mi történt?
-Hát már hiányoztál, és gondoltam felhívlak hogy mi van ott kint és hogy van egy nagy hírem!
-Mi?? Mi?? Áruuuld el!!!
-Hát lehet hogy kinézünk hozzátok!!
-Na ne hülyéskedj!!
-Hát nem hülyéskedek!! Mert komolyan!! És ugye nincs semmi programod?!
-Hát én nem tudok róla de ha lesz bármilyen is akkor miattad csak miattad lemondom!
-Jaaaj ugyan máár!! A 2 éve nem látod legjobb barátodért kötelező lemondani minden programot!
-Jaaj mááár nagyon várom!
-Oksa! És mi van ott kint?
És csak tovább beszélgettünk és bejött Joan miután befejeztük a beszélgetést és megkérdezte:
-Na ki volt az? Várj kitalálom Jhon?
-Igen ő volt az!! Jön valamikor ide ki!! Jaaj és próbálj meg nem bunkón viselkedni!
-Én mikor viselkedtem utoljára bunkón?
-Őszintén hát egy olyan pár órával ezelőtt!
-Mármint vele!
-Jah hát vele még sosem!
-Na látod! És nem félsz hogy valami léket tesz a közötted meg az Edward közötti érzés közt?
-Kéérlek!! Az a csók csak egy véletlen pillanat volt meg minden!
-Milyen csók vagy mi van??!!
-Jah hát tényleg nem mondtam volna?!!
-Neem! Mesélj csak! Látom mindenkit meg fertőznek!
-Na 1 ez csak véletlen volt és semmi komoly! És mutogattam neki régi kicsi képeket meg mikor felléptünk meg minden! És akkor a szemébe néztem és véletlenül elcsattant egy csók! Ennyi kész! Nincs köztünk semmi! Nem úgy mint 6.-ban!
-Kérlek! Akkor most mi van köztetek? - kérdezte kicsit zavartan
-Csak szimpla barátság van és ennyi!
-Ugyan már! Én felismerem a szerelmet!
-Még pont Te mondod!
-Igen, Én mondom!
-Na akkor menjünk aludni!
-Jó éjszakát! Majd holnap úgy is szombat akkor majd kivesézzük tovább a dolgokat!
-Jó oké!
Majd Joan kiment és aludtunk!
/Angela szemszöge/
Miután elment Edward azután vissza felsiettem a szobába és leskelődtem Joanék után és Nem láttam azoktól a grrr... fáktól szóval..... annyit láttam hogy csókolznak aztán anya felkiált hogy :
-Kicsim, gyere vacsora!
Én meg mint aki nem is tudom mi történt:
-Jól van Anyu mindjárt megyek!!
-Siess jó!! Mert Joan is mindjárt jön!!
Erre én:
-Persze Anyu én is attól féleeek!!!
-Tessék?
-Áh... semmi!
Majd én is lementem és Joan is bejött és eltelt a vacsi jó hangosan telt el mert Charlie kérdezősködött.
-És mit csináltál ezzel az Edward kölyökkel?
-Áh semmi különöset. De mivel Anya rám uszította ezért nem tudtam semmi érdekeset sem csinálni!
-És nem volt semmi csók vagy valami?
-Mi van most hogy Joan meg Jasper ez most engem is arra kötelez fel hogy nekem is járnom meg csókolóznom kell valakivel? Na jól van én jól laktam!
-De hát Angi, van csirkeragú is!
-Jól van akkor még maradhatok egy kicsikét!
Majd megettük a vacsit én beszélgettem egy kicsit még Anyuval erről is arról is hogy mi volt a suliban meg hogy nem csináltam-e olyanokat mint régebben! És aztán felrohantam és hirtelen megcsörrent a telóm azon a hangon amin már körülbelül 2 éve.... És Jhon volt az. Nem tudtam miért hív ezért csak felvettem "lazán" és köszöntem neki:
-Helló Jhon mizu? Rég beszéltünk már! Mi történt?
-Hát már hiányoztál, és gondoltam felhívlak hogy mi van ott kint és hogy van egy nagy hírem!
-Mi?? Mi?? Áruuuld el!!!
-Hát lehet hogy kinézünk hozzátok!!
-Na ne hülyéskedj!!
-Hát nem hülyéskedek!! Mert komolyan!! És ugye nincs semmi programod?!
-Hát én nem tudok róla de ha lesz bármilyen is akkor miattad csak miattad lemondom!
-Jaaaj ugyan máár!! A 2 éve nem látod legjobb barátodért kötelező lemondani minden programot!
-Jaaj mááár nagyon várom!
-Oksa! És mi van ott kint?
És csak tovább beszélgettünk és bejött Joan miután befejeztük a beszélgetést és megkérdezte:
-Na ki volt az? Várj kitalálom Jhon?
-Igen ő volt az!! Jön valamikor ide ki!! Jaaj és próbálj meg nem bunkón viselkedni!
-Én mikor viselkedtem utoljára bunkón?
-Őszintén hát egy olyan pár órával ezelőtt!
-Mármint vele!
-Jah hát vele még sosem!
-Na látod! És nem félsz hogy valami léket tesz a közötted meg az Edward közötti érzés közt?
-Kéérlek!! Az a csók csak egy véletlen pillanat volt meg minden!
-Milyen csók vagy mi van??!!
-Jah hát tényleg nem mondtam volna?!!
-Neem! Mesélj csak! Látom mindenkit meg fertőznek!
-Na 1 ez csak véletlen volt és semmi komoly! És mutogattam neki régi kicsi képeket meg mikor felléptünk meg minden! És akkor a szemébe néztem és véletlenül elcsattant egy csók! Ennyi kész! Nincs köztünk semmi! Nem úgy mint 6.-ban!
-Kérlek! Akkor most mi van köztetek? - kérdezte kicsit zavartan
-Csak szimpla barátság van és ennyi!
-Ugyan már! Én felismerem a szerelmet!
-Még pont Te mondod!
-Igen, Én mondom!
-Na akkor menjünk aludni!
-Jó éjszakát! Majd holnap úgy is szombat akkor majd kivesézzük tovább a dolgokat!
-Jó oké!
Majd Joan kiment és aludtunk!
2011. május 15., vasárnap
9. fejezet
/ Joan szemszöge/
Majd a többiek szeme a gipszemen volt. Anyu és Charlie leültek. Én a hatalmas franciaablakon meredtem az erdőre. Anyu közben elküldte Edward-ot, hogy nézzen rá a húgomra is. Bár én tudtam, hogy nem lesz belőle semmi mert egymásnak esnek de mindegy!
Hamarosan Alice jött be.
- Alice te barom! - kiáltottam rá.
Mindenki rám nézett.
- Mi a bajod?
- Ez itt!
Mutattam a gyűrűt ujjaim között. Mindenki meredtem bámulta.
- Te totálisan meghülyültél vagy mi? Nem adhatod ezt nekem. Nem az enyém! Soha sem lesz az. Ez a te múltad és a jelened is..és persze a jövőd!
Oda mentem hozzá és a kezébe adtam.
- Hidd el...tudom miért adtam oda neked. De én nekem nem kell! Tessék...
Mondta és felhúzta a középső ujjamra. Le akartam venni de nem engedte.
Anyu csak nézte mit teszünk.
Ekkor vettem észre, hogy Charlie és Carlisle elvonultak és valamit nagyon beszélnek. Titkolnak előlünk vagy előlem valamit. Nem tudtam min. Ekkor Jasper állt fel és jött oda.
- Joan én...
- Fogd be és hagyjál! - mondtam mérgesen.
- De én csak meg akarom magyarázni.
- Ezt itt? - kérdeztem és felmutattam a gipszemet. - Nem kell. Jól tetem. Nem hiszem el, hogy ekkora bunkó vagy! Attól, hogy kemények mutatom magam nem kell úgy tenned mintha te is az lennél!
Legszívesebben elfutottam volna de nem tettem. Mérges voltam rá! Jó....bevallom oda vissza vagyok érte de nagyon bunkósság volt tőle amit tett.
- Ha olyan vagy amilyennek Alice mondott soha nem tetted volna meg!
- Én nem...
- Ezt ne itt beszéljétek meg! - mondta Esme.
- Jó! - mondtam flegmán neki majd kimentem és beültem a kocsiba.
Anyu és Charlie is jöttek és már mentünk is haza. Idegesen vágtattam be a házba és csaptam be magam mögött az ajtót és bezárkóztam. Idegesen járkáltam fel s alá mire valaki köveket dobált az ablakomra. Kinyitottam és Jasper volt az.
- Menj innen! - mondtam halkan.
- Addig nem míg meg nem beszéljük a dolgot!
Becsuktam az ablakom és felvettem az egyik pulcsim meg a papucsomat és levágtattam a nappaliba majd egyenesen ki becsapva magam után az ajtót.
Jasper előttem állt persze vagy lépés vagy több is elválasztott minket.
- Tényleg nem ilyen vagyok! De mikor veled voltam...olyan más vagy! Persze csak jó értelemben.
Én nem mondtam semmit de szívem azt mondta bocsássak meg neki és öleljem meg. De nem teszem mert kicsit még mérges vagyok rá.
- Kicsim vacso.... - jött ki anyu. - Jaj elnézést! Hagylak titeket!
Bement és én csak a szememet forgattam ezen.
- Bocsi, hogy ilyet kérdezek de Charlie az apukád?
- Nem a nevelőm! Apám elhagyott minket.
- Sajnálom.
- Semmi!
Majd még beszélgettünk egy kicsit és teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Alice-nek teljesen igaza van. Jasper tényleg nagyon kedves és tiszta jó fej.
De már kezdtem fázni.
- Köszi.... - mondtam
Gyorsan egy puszit nyomtam arcára és éppen indultam volna befelé mikor visszarántott és ajkaimra tapadt. Nem tiltakoztam. engedtem neki. Karjaimat nyakát fontam össze kicsit nehézkesen. Az ő keze végig csípőmön volt. Mikor nyelveink összeértek mintha a 220 csapott volna belém. Halkan nyögtem bele csókba majd eltoltam magamtól és tisztára rákvörös lettem. Jasper adott még egy puszit aztán már el is ment.
Majd a többiek szeme a gipszemen volt. Anyu és Charlie leültek. Én a hatalmas franciaablakon meredtem az erdőre. Anyu közben elküldte Edward-ot, hogy nézzen rá a húgomra is. Bár én tudtam, hogy nem lesz belőle semmi mert egymásnak esnek de mindegy!
Hamarosan Alice jött be.
- Alice te barom! - kiáltottam rá.
Mindenki rám nézett.
- Mi a bajod?
- Ez itt!
Mutattam a gyűrűt ujjaim között. Mindenki meredtem bámulta.
- Te totálisan meghülyültél vagy mi? Nem adhatod ezt nekem. Nem az enyém! Soha sem lesz az. Ez a te múltad és a jelened is..és persze a jövőd!
Oda mentem hozzá és a kezébe adtam.
- Hidd el...tudom miért adtam oda neked. De én nekem nem kell! Tessék...
Mondta és felhúzta a középső ujjamra. Le akartam venni de nem engedte.
Anyu csak nézte mit teszünk.
Ekkor vettem észre, hogy Charlie és Carlisle elvonultak és valamit nagyon beszélnek. Titkolnak előlünk vagy előlem valamit. Nem tudtam min. Ekkor Jasper állt fel és jött oda.
- Joan én...
- Fogd be és hagyjál! - mondtam mérgesen.
- De én csak meg akarom magyarázni.
- Ezt itt? - kérdeztem és felmutattam a gipszemet. - Nem kell. Jól tetem. Nem hiszem el, hogy ekkora bunkó vagy! Attól, hogy kemények mutatom magam nem kell úgy tenned mintha te is az lennél!
Legszívesebben elfutottam volna de nem tettem. Mérges voltam rá! Jó....bevallom oda vissza vagyok érte de nagyon bunkósság volt tőle amit tett.
- Ha olyan vagy amilyennek Alice mondott soha nem tetted volna meg!
- Én nem...
- Ezt ne itt beszéljétek meg! - mondta Esme.
- Jó! - mondtam flegmán neki majd kimentem és beültem a kocsiba.
Anyu és Charlie is jöttek és már mentünk is haza. Idegesen vágtattam be a házba és csaptam be magam mögött az ajtót és bezárkóztam. Idegesen járkáltam fel s alá mire valaki köveket dobált az ablakomra. Kinyitottam és Jasper volt az.
- Menj innen! - mondtam halkan.
- Addig nem míg meg nem beszéljük a dolgot!
Becsuktam az ablakom és felvettem az egyik pulcsim meg a papucsomat és levágtattam a nappaliba majd egyenesen ki becsapva magam után az ajtót.
Jasper előttem állt persze vagy lépés vagy több is elválasztott minket.
- Tényleg nem ilyen vagyok! De mikor veled voltam...olyan más vagy! Persze csak jó értelemben.
Én nem mondtam semmit de szívem azt mondta bocsássak meg neki és öleljem meg. De nem teszem mert kicsit még mérges vagyok rá.
- Kicsim vacso.... - jött ki anyu. - Jaj elnézést! Hagylak titeket!
Bement és én csak a szememet forgattam ezen.
- Bocsi, hogy ilyet kérdezek de Charlie az apukád?
- Nem a nevelőm! Apám elhagyott minket.
- Sajnálom.
- Semmi!
Majd még beszélgettünk egy kicsit és teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Alice-nek teljesen igaza van. Jasper tényleg nagyon kedves és tiszta jó fej.
De már kezdtem fázni.
- Köszi.... - mondtam
Gyorsan egy puszit nyomtam arcára és éppen indultam volna befelé mikor visszarántott és ajkaimra tapadt. Nem tiltakoztam. engedtem neki. Karjaimat nyakát fontam össze kicsit nehézkesen. Az ő keze végig csípőmön volt. Mikor nyelveink összeértek mintha a 220 csapott volna belém. Halkan nyögtem bele csókba majd eltoltam magamtól és tisztára rákvörös lettem. Jasper adott még egy puszit aztán már el is ment.
2011. május 12., csütörtök
8.fejezet
/Angela szemszöge/
Miután elmentünk a kórházból és elmentünk vacsizni eléggé... hogy is mondjam... feszült volt a levegő habár nagyon nem is csodálkozok. Majd lezajlott egy kissé nagyon durva vita anyáék elmentek a Cullenékhez de engem nem akartak otthon hagyni mert hogy még a végén "eladnám a házunkat". És én meg csak mondtam hogy nyugi nyugi! Ha eladom akkor is csak jó pénzért! Persze ez csak egy kis feszkó oldó volt de hát nem igen oldott semmit. Anyu is velük ment mert ő is kissé na jó nem nagyon de azért mégis jóban volt a Cullenékkal.
Én meg csak gyorsan felrohantam a szobámba még mielőtt meggondolták volna magukat és itt maradna valaki. Elővettem a ruhámat egy kisgatyát meg egy pólót ami nem éppen a legkisebb volt hanem jó kis csicsikálós póló volt. Igaz hogy "nagyon hideg" volt de én valahogy sosem fázok! Csak néha.....
Megfürödtem és megmostam a hajam és nagy nehezen kibontottam és megszárítotam majd lementem és bekapcsoltam a TV-t, hát minden nagyon sz@r volt szóval betettem a Mamma Mia!-t és jött a Honey,Honey és elkezdtem énekelni meg táncikolni és jaj imádok táncolni meg énekelni kiskorunkba mindig sok mindent adtunk elő Joannal az eszményi szerzök:Mi ketten koreográfus,stb:Mi! Úgy hogy ez a vérünkben folyik sőt a szívünkben! Úgy mint mikor Anti Bácsi Befolyásolható volt! Ejjj a RÉGI SZÉP IDŐK!! Igaz még máig adunk elő dolgokat csak csak már nem azzal a lendülettel és érzéssel még mikor még apa volt előttünk és nem Charlie mondjuk nem arról van szó hogy nem bírom mert igen de hát mégsem ugyanaz! Na szóval nagyba nézegetem majd kikapcsolom nézegelődök hogy mi van a hütőben hát találtam energia italt... és szerintem erről az egy dologról megfeledkeztek. Mert ha én egyszer elkezdek inni abból semmi jó nem sül ki. És ez szokás szerint a hagyomány kedvéért így is volt. És egyszer csak azon kapom magam hogy megy a magnómba az It's My Life. És elkezdek ugrálni jó hangosan énekelgetni meg minden egyszer csak valaki csönget és ordítottam hogy:
-Megyek már!
Azt hittem hogy megjöttek Joanék de nem, Edward volt az. Nem tudtam elképzelni hogy mit keres itt ezért csak ennyit tudtam neki mondani:
-Helló! Mizu? Hogy hogy itt agy?
-Hát tudod csak erre járkáltam nézelőtdem meg ilyenek...
-Este 10 órakor?
-Mért? Van aki ilyenkor kap ihletet!
-Na szépen áruld el hogy ki küldött?
-Jó. Anyukád mondta hogy jöjjek el mert hátha valami hülyeséget csinálsz. Habár ahogy elnézem eddig még nem volt semmi!
-Hohoh, te azt csak hiszed öregem!
-Há' tudod ki az öreg én nem!
-Igazad van! Ez a mondat benne van az én "anyanyelvemben". Khmmm: Én nem öregszem, én csak idősödök!Ezt jegyezd meg rendben van!
-Megjegyeztem. Eltárolva minden!
-Az a jó! És nem jönnél esetleg beljebb?
-Ó dehogynem! És mit csináltál addig míg én nem jöttem?
-Hát éppenséggel előkészűltem ahhoz hogy az It's My Life-nak a refrénjét énekeljem csak pont akkor jöttél Te és elrontottad a költői hatást!
-Ó hogy oda ne rohanjak meg vissza!!
-Hát tudod ez a mondat a legjobb ezért hát most, gyere meg mutigálom a szobámat oksa?
-Rendben van. Menjünk!
-Erre van gyere csak!
Majd mutattam neki a szobám felé vezető utat és beértünk és nézelődött mindenfele mutattam neki fényképeket a gyerekkorunkról a "fellépéseinkről" és nem is gondoltam volna hogy ezt mondom de most már biztosan szeretem őt és úgy éreztem hogy ő is így érez és egyszer csak egymás szemébe néztünk. teljesen elvesztem azokban a gyönyörű szemekben.
Ara hirtelen közeledett felém mikor is ajkaink összeértek. Ajkai jéghidegek voltak de egyben mámorítóak is. Nem mondom, hogy ez olyan rendes franciás csók volt hanem egy puszi ami roppant hosszú volt de nem érdekelt. Edward eltávolodott tőlem.
- Angi én saj...
Nem engedtem, hogy befejezze. Azonnal ajkaira tapadtam és bátran kijelenhetem ez volt első igazi csókom. Keze csípőmre csúszott és én gyönyörű hajába markoltam.
Hirtelen autó pakolást hallottunk és eltávolodtam Edwardtól. Kinéztem az ablakon és Joan meg a többiek jöttek meg.
- Megjöttek! - mondtam.
Joan nagyon de nagyon feszült volt. Előre féltem már tőle.
Itt van az It's My Life vidije:
És a Mamma Mia!-ból a Honey,Honey:
Miután elmentünk a kórházból és elmentünk vacsizni eléggé... hogy is mondjam... feszült volt a levegő habár nagyon nem is csodálkozok. Majd lezajlott egy kissé nagyon durva vita anyáék elmentek a Cullenékhez de engem nem akartak otthon hagyni mert hogy még a végén "eladnám a házunkat". És én meg csak mondtam hogy nyugi nyugi! Ha eladom akkor is csak jó pénzért! Persze ez csak egy kis feszkó oldó volt de hát nem igen oldott semmit. Anyu is velük ment mert ő is kissé na jó nem nagyon de azért mégis jóban volt a Cullenékkal.
Én meg csak gyorsan felrohantam a szobámba még mielőtt meggondolták volna magukat és itt maradna valaki. Elővettem a ruhámat egy kisgatyát meg egy pólót ami nem éppen a legkisebb volt hanem jó kis csicsikálós póló volt. Igaz hogy "nagyon hideg" volt de én valahogy sosem fázok! Csak néha.....
Megfürödtem és megmostam a hajam és nagy nehezen kibontottam és megszárítotam majd lementem és bekapcsoltam a TV-t, hát minden nagyon sz@r volt szóval betettem a Mamma Mia!-t és jött a Honey,Honey és elkezdtem énekelni meg táncikolni és jaj imádok táncolni meg énekelni kiskorunkba mindig sok mindent adtunk elő Joannal az eszményi szerzök:Mi ketten koreográfus,stb:Mi! Úgy hogy ez a vérünkben folyik sőt a szívünkben! Úgy mint mikor Anti Bácsi Befolyásolható volt! Ejjj a RÉGI SZÉP IDŐK!! Igaz még máig adunk elő dolgokat csak csak már nem azzal a lendülettel és érzéssel még mikor még apa volt előttünk és nem Charlie mondjuk nem arról van szó hogy nem bírom mert igen de hát mégsem ugyanaz! Na szóval nagyba nézegetem majd kikapcsolom nézegelődök hogy mi van a hütőben hát találtam energia italt... és szerintem erről az egy dologról megfeledkeztek. Mert ha én egyszer elkezdek inni abból semmi jó nem sül ki. És ez szokás szerint a hagyomány kedvéért így is volt. És egyszer csak azon kapom magam hogy megy a magnómba az It's My Life. És elkezdek ugrálni jó hangosan énekelgetni meg minden egyszer csak valaki csönget és ordítottam hogy:
-Megyek már!
Azt hittem hogy megjöttek Joanék de nem, Edward volt az. Nem tudtam elképzelni hogy mit keres itt ezért csak ennyit tudtam neki mondani:
-Helló! Mizu? Hogy hogy itt agy?
-Hát tudod csak erre járkáltam nézelőtdem meg ilyenek...
-Este 10 órakor?
-Mért? Van aki ilyenkor kap ihletet!
-Na szépen áruld el hogy ki küldött?
-Jó. Anyukád mondta hogy jöjjek el mert hátha valami hülyeséget csinálsz. Habár ahogy elnézem eddig még nem volt semmi!
-Hohoh, te azt csak hiszed öregem!
-Há' tudod ki az öreg én nem!
-Igazad van! Ez a mondat benne van az én "anyanyelvemben". Khmmm: Én nem öregszem, én csak idősödök!Ezt jegyezd meg rendben van!
-Megjegyeztem. Eltárolva minden!
-Az a jó! És nem jönnél esetleg beljebb?
-Ó dehogynem! És mit csináltál addig míg én nem jöttem?
-Hát éppenséggel előkészűltem ahhoz hogy az It's My Life-nak a refrénjét énekeljem csak pont akkor jöttél Te és elrontottad a költői hatást!
-Ó hogy oda ne rohanjak meg vissza!!
-Hát tudod ez a mondat a legjobb ezért hát most, gyere meg mutigálom a szobámat oksa?
-Rendben van. Menjünk!
-Erre van gyere csak!
Majd mutattam neki a szobám felé vezető utat és beértünk és nézelődött mindenfele mutattam neki fényképeket a gyerekkorunkról a "fellépéseinkről" és nem is gondoltam volna hogy ezt mondom de most már biztosan szeretem őt és úgy éreztem hogy ő is így érez és egyszer csak egymás szemébe néztünk. teljesen elvesztem azokban a gyönyörű szemekben.
Ara hirtelen közeledett felém mikor is ajkaink összeértek. Ajkai jéghidegek voltak de egyben mámorítóak is. Nem mondom, hogy ez olyan rendes franciás csók volt hanem egy puszi ami roppant hosszú volt de nem érdekelt. Edward eltávolodott tőlem.
- Angi én saj...
Nem engedtem, hogy befejezze. Azonnal ajkaira tapadtam és bátran kijelenhetem ez volt első igazi csókom. Keze csípőmre csúszott és én gyönyörű hajába markoltam.
Hirtelen autó pakolást hallottunk és eltávolodtam Edwardtól. Kinéztem az ablakon és Joan meg a többiek jöttek meg.
- Megjöttek! - mondtam.
Joan nagyon de nagyon feszült volt. Előre féltem már tőle.
Itt van az It's My Life vidije:
2011. május 10., kedd
7. fejezet
/Joan szemszöge/
Jasper nagyon elcseszett mindent köztünk. Jó lett volna de elegem van már belőle. Angi is csak ellenem van. Nem tudom miért utál ennyire. Tudja nagyon jól, hogy nem szeretek pasizni...inkább vagyok egyedül mint egy sráccal. De drága édesanyám is olyan mint a húgom...Amikor Jasper-el oda értünk akkor is ők csak mosolyogtak mint a tejbe tök. Annyira idegesítő ez már néha. A kajálás közben semmi kedvem nem volt enni csak turkáltam a kajában. Aztán Charlie megelégelte és már ki is ömlött belőle a düh.
- Nekem ebből elegem van. Mi a fene van köztetek? - tért rá egyből a lényegre.
- Nem mindegy neked? - kérdeztem vissza gúnyosan.
- Az apád vagyok...jogom van tudni.
Na nálam itt lett vége ennek a vitának. Levágtam a villámat és idegesen álltam fel.
- Nem vagy az apám és soha nem is leszel az! - kiabáltam és kirohantam.
Nem érdekelt mit tesz de ő soha nem lesz az apám. Elegem van belőle és készen van. Erre hirtelen Alice termett előttem. Féltem tőle....bevallom őszintén. Mi van ha tudja és utál miatta?
- Nem haragszom rád! Carlisle és a többiek is tudják már, hogy én és Jas nem vagyunk egymáshoz valóak.
- Mi van?
Őszintén szólva meglepett! Nagyon is meglepett ez a mondat. Jó azzal tisztában voltam, hogy Jasper és Alice között nem felhőtlen a kapcsolat de erre azért nem számítottam.
- Mert tudom, hogy Jasper miatt van gipszben a kezed és Jasper elég félénk srác! Soha nem tenné ezt ha nem szeretne!
Alice szavai mélyen érintettek. Szeret...de akkor miért nem várt? Miért nem képes?
Felkavartak a szavai. De hiszen Alice ujján ott virít a szívecskés gyűrűje amit fogadni merek akár az életembe is, hogy Jasper adott neki.
Biztos voltam ebben és féltem is.
- Alice én...Nem tudom...Bejön Jasper meg minden... - éreztem, hogy arcomon halovány pír ül ki. - De te és ő együtt vagytok és...ezt nem fogom felforgatni.
Mondtam és leültem a lépcsőre. Alice vett egy nagy levegőt és leguggolt elém. Megfogta a kezemet.
- Hidd el nekem azzal tennél örömöt ha meghallgatnád és összejönnél vele. Nem kérem, hogy most azonnal de hidd el ő téged szeret.
Felállt és elment tőlem. Beült sárga sportkocsijába és elhajtott. Kezemben éreztem valamit így gyorsan megnéztem. Alice szívecskés gyűrűje hevert a kezemben.
Felálltam és besiettem. Odacsaptam Charlie mellé.
- Merre laknak a Cullen-ek? - kérdeztem idegesen.
- Mi ért? - kérdezte.
- Alice nagyon nagy hülyeséget csinált.
Befejezték a vacsorát és már ültünk be a kocsijába egyenesen a Cullen ház felé.
Mire odaértünk idegesen szálltam ki és siettem be a házba. A nappaliban egy csomó mindenki volt de Alice sehol.
- Alice hol van? - kérdeztem.
- Még nem jött meg! - mondta Edward.
Idegesen járkáltam fel s alá a nappaliban és vártam Alice mikor ér be.
- Mert tudom, hogy Jasper miatt van gipszben a kezed és Jasper elég félénk srác! Soha nem tenné ezt ha nem szeretne!
Alice szavai mélyen érintettek. Szeret...de akkor miért nem várt? Miért nem képes?
Felkavartak a szavai. De hiszen Alice ujján ott virít a szívecskés gyűrűje amit fogadni merek akár az életembe is, hogy Jasper adott neki.
Biztos voltam ebben és féltem is.
- Alice én...Nem tudom...Bejön Jasper meg minden... - éreztem, hogy arcomon halovány pír ül ki. - De te és ő együtt vagytok és...ezt nem fogom felforgatni.
Mondtam és leültem a lépcsőre. Alice vett egy nagy levegőt és leguggolt elém. Megfogta a kezemet.
- Hidd el nekem azzal tennél örömöt ha meghallgatnád és összejönnél vele. Nem kérem, hogy most azonnal de hidd el ő téged szeret.
Felállt és elment tőlem. Beült sárga sportkocsijába és elhajtott. Kezemben éreztem valamit így gyorsan megnéztem. Alice szívecskés gyűrűje hevert a kezemben.
- Merre laknak a Cullen-ek? - kérdeztem idegesen.
- Mi ért? - kérdezte.
- Alice nagyon nagy hülyeséget csinált.
Befejezték a vacsorát és már ültünk be a kocsijába egyenesen a Cullen ház felé.
Mire odaértünk idegesen szálltam ki és siettem be a házba. A nappaliban egy csomó mindenki volt de Alice sehol.
- Alice hol van? - kérdeztem.
- Még nem jött meg! - mondta Edward.
Idegesen járkáltam fel s alá a nappaliban és vártam Alice mikor ér be.
2011. május 8., vasárnap
6. fejezet
/Angela szemszöge/
Beszélgettünk Edwarddal és egyszer csak kimentünk és ott beszélgettünk és egyszer csak megkérdezte:
-És mond csak, te hány éves is vagy?
-Jelentem hálásan hogy 15! És te??
-Én 17!!És igen hogy is mondjam nagyon "lazán" beszélsz ahhoz képest hogy alig ismerjük egymást!
-Hát igen! Ilyen vagyok!! Nem tehetek róla! Bár már volt úgy hogy csalódnom kellett valakikben és ettől kezdve nehezen engedek közel magamhoz embereket mert egyszer nagyon megbántottak és.... Inkább ha lehet nem mondanám tovább mert nem akarok semmit sem elrontani!
-Áh értem! Szóval akkor mi a hobbid vagy miket szoktál otthon csinálni?
-Áhhh.. semmi érdekeset csak rajzolgatok meg gitározgatok meg énekelgetek... oda nézz egy kiskutya!!- és a távolra mutattam ő úgy tett mintha elhitte volna de aztán nem és tovább beszélgettünk míg csak egyszer eljöttek értem.
Elbúcsúztam Edward-túl és már siettem is anyuhoz. Beültem és már mentünk is.
Jó kész pont haza mentem elmeséltem hogy mi volt a suliban és hogy nem volt semmi jegy ledobtam a táskámat és felfelé igyekeztem nagyba mikor anya így szólt:
-Kicsim, úgy legyél fent hogy megyünk majd együtt enni!
A francba. Teljesen elfelejtettem.
-Rendben van!!
Majd még gyorsabban mentem fel nehogy meggondolják magukat! Becsuktam az ajtómat kifeküdtem az ágyra és sóhajtottam egyet és azt mondtam magamban:
"Angi szerintem te szerelmes vagy Edwardba!" és erre elkezdtem magammal vitatkozni!(szoktam ilyet...)
Aztán elbobískoltam és azt álmodtam hogy antropológus vagyok és a csontokkal foglalkozok és van egy olyan társam mint a Bones-ban a Bues!!Hát.. kissé hülye álom! aztán anya szólt:
-Angi gyere megyünk ebédelni!
És én félholtan válaszolok neki:
-Jó-jó csak még 5 percet had!!
-Nem gyere egy kettő egy kettő! Ha nem jössz akkor a Justin Bieberes korszakodból elindítom az egyik lemezt!
Felkaptam a fejemet.
-Úgy sem mered megtenni!
-Ó dehogy nem!
És közelített a magnó felé és én gyorsan felpattantam lerohantam megfésűlködtem és mondtam hogy mehetünk is!
Majd el is indultunk Charlie nagyon hívta Joan de nem vette fel. Őszintén szólva el nem tudtam képzelni mit csinál az a csaj azzal a szőkével együtt de reméltem, hogy semmi rosszat.
Majd valaki hívta apát és tudtam, hogy Joan az. Kissé dühösen tette le a telefont.
És oda értünk majd vártunk egy 10-15 percet mire ide értek! És elköszöntek egymástól. Jasper-en láttam az a kevés ember szemében feltűnő csillogást. Mi anyuval csak mosolyogtunk és Jasper adott egy csókót Joan-nak! Magamban azonnal meg is szólaltam.
"OMG!!Óóó Baby!!"
Ekkor Joan ellökte magától és erős káromkodásba kezdett! Charlie sietett oda hozzá és vittük el a kórházba. Majd mi csak anyuval vártunk és vártunk és kijöttek és az én drága nővérkém kissé nagyon fájlalta a kezét de azért oda mentem hozzá és ezt mondtam:
-1-ször is Jól vagy? Nem fáj annyira a kezed? 2-szor pedig GRATULÁLOK!
- Hagyjál békén! - mondta gúnyoson
Majd kajáltunk egy jót! Joan egész végig csak turkálta a kajában vagy a gipszet piszkálta. Engem is zavart meg amint láttam Charlie-t is. Majd letette a villáját.
- Na nekem elegem van. Mi a fene van köztetek? - fakadt ki Charlie.
- Nem mindegy neked? - kérdezte Joan.
Beszélgettünk Edwarddal és egyszer csak kimentünk és ott beszélgettünk és egyszer csak megkérdezte:
-És mond csak, te hány éves is vagy?
-Jelentem hálásan hogy 15! És te??
-Én 17!!És igen hogy is mondjam nagyon "lazán" beszélsz ahhoz képest hogy alig ismerjük egymást!
-Hát igen! Ilyen vagyok!! Nem tehetek róla! Bár már volt úgy hogy csalódnom kellett valakikben és ettől kezdve nehezen engedek közel magamhoz embereket mert egyszer nagyon megbántottak és.... Inkább ha lehet nem mondanám tovább mert nem akarok semmit sem elrontani!
-Áh értem! Szóval akkor mi a hobbid vagy miket szoktál otthon csinálni?
-Áhhh.. semmi érdekeset csak rajzolgatok meg gitározgatok meg énekelgetek... oda nézz egy kiskutya!!- és a távolra mutattam ő úgy tett mintha elhitte volna de aztán nem és tovább beszélgettünk míg csak egyszer eljöttek értem.
Elbúcsúztam Edward-túl és már siettem is anyuhoz. Beültem és már mentünk is.
Jó kész pont haza mentem elmeséltem hogy mi volt a suliban és hogy nem volt semmi jegy ledobtam a táskámat és felfelé igyekeztem nagyba mikor anya így szólt:
-Kicsim, úgy legyél fent hogy megyünk majd együtt enni!
A francba. Teljesen elfelejtettem.
-Rendben van!!
Majd még gyorsabban mentem fel nehogy meggondolják magukat! Becsuktam az ajtómat kifeküdtem az ágyra és sóhajtottam egyet és azt mondtam magamban:
"Angi szerintem te szerelmes vagy Edwardba!" és erre elkezdtem magammal vitatkozni!(szoktam ilyet...)
Aztán elbobískoltam és azt álmodtam hogy antropológus vagyok és a csontokkal foglalkozok és van egy olyan társam mint a Bones-ban a Bues!!Hát.. kissé hülye álom! aztán anya szólt:
-Angi gyere megyünk ebédelni!
És én félholtan válaszolok neki:
-Jó-jó csak még 5 percet had!!
-Nem gyere egy kettő egy kettő! Ha nem jössz akkor a Justin Bieberes korszakodból elindítom az egyik lemezt!
Felkaptam a fejemet.
-Úgy sem mered megtenni!
-Ó dehogy nem!
És közelített a magnó felé és én gyorsan felpattantam lerohantam megfésűlködtem és mondtam hogy mehetünk is!
Majd el is indultunk Charlie nagyon hívta Joan de nem vette fel. Őszintén szólva el nem tudtam képzelni mit csinál az a csaj azzal a szőkével együtt de reméltem, hogy semmi rosszat.
Majd valaki hívta apát és tudtam, hogy Joan az. Kissé dühösen tette le a telefont.
És oda értünk majd vártunk egy 10-15 percet mire ide értek! És elköszöntek egymástól. Jasper-en láttam az a kevés ember szemében feltűnő csillogást. Mi anyuval csak mosolyogtunk és Jasper adott egy csókót Joan-nak! Magamban azonnal meg is szólaltam.
"OMG!!Óóó Baby!!"
Ekkor Joan ellökte magától és erős káromkodásba kezdett! Charlie sietett oda hozzá és vittük el a kórházba. Majd mi csak anyuval vártunk és vártunk és kijöttek és az én drága nővérkém kissé nagyon fájlalta a kezét de azért oda mentem hozzá és ezt mondtam:
-1-ször is Jól vagy? Nem fáj annyira a kezed? 2-szor pedig GRATULÁLOK!
- Hagyjál békén! - mondta gúnyoson
Majd kajáltunk egy jót! Joan egész végig csak turkálta a kajában vagy a gipszet piszkálta. Engem is zavart meg amint láttam Charlie-t is. Majd letette a villáját.
- Na nekem elegem van. Mi a fene van köztetek? - fakadt ki Charlie.
- Nem mindegy neked? - kérdezte Joan.
2011. április 29., péntek
5. fejezet
/Joan szemszöge/
Angela nem bír már megint magával. El sem hiszem, hogy azt hitte, hogy kikezdek Jasper-el. bár nagyon jól hangzik a dolog de... ő neki mégiscsak barátnője van. Akin mellesleg még a gyűrűt is láttam szóval..komoly lehet a dolog.
Amint Jasper elé értem kicsit megingott eddigi bizalmam.
- Na mehetünk? - kérdezte.
- Igen! De mégis hová megyünk? - kérdeztem.
- Legyen meglepetés. - mondta mosolyogva.
Kimentünk és ő addig felült a motoromra. Gyorsan követtem is de csak hátul kapaszkodtam.
- Ne félj, nem öllek meg! - mondta nevetve.
Vettem egy nagy levegőt és kifújtam majd átkaroltam a derekát. Éreztem, hogy teste jéghideg. Ettől kicsit megijedtem de nem nagyon érdekelt..inkább az, hogy mit akar velem csinálni Jasper. Az út inkább csendben telt el. volt mikor Jasper egy picit hátra pillantott, hogy megvagyok-e még de én csak mosolyogtam ezen.
Nem kellett sok idő és egy ösvényen fordult le. Aztán egyszer csak megállt.
- Innen gyalog megyünk.
Leszálltam és a táskámat is ott hagytam. Aztán elindultunk egymás mellett. Nem kellett sok is az egyik fa mögül kiérve egy hatalmas tisztás volt. Most nem sütött be a nap de tele volt az egész virággal. Gyönyörködve lépkedtem beljebb s beljebb.
- Ez a hely gyönyörű!
- Gondoltam, hogy tetszeni fog! - mondta mosolyogva.
- De miért hoztál ide? Alice jobban örült volna.
- Léci most hagyjuk őt! - kért meg.
Nem értettem a reakcióját. Leültem és Jasper már ült is le elém. Kicsit megijedtem mi lesz ebből de próbáltam nem ezzel törődni. Leszedtem az egyik virágot és azt szagoltam.
- Félsz? - kérdezte.
- Miből gondolod?
- Alig ismerjük egymást én meg egyből elráncigállak ide.
Én csak mosolyogtam.
- De mesélj magadról.
Kérlelt Jasper.
- Joan Shay vagyok 17 éves. Charlie Swan a nevelőapám és Lillyan Shay pedig az anyum. Van egy húgom is Angela ő 15 éves és imádom. Bella a mostohatesónk de őszintén én még soha nem is láttam őt.
- Hát ha van kedved akkor bemutatlak neki.
- Nem kell köszi. - mondtam nevetve. - De most te jössz.
- Jasper Hale vagyok 19 éves végzős. Edward, Rosalie, Emmett a testvéreim vagyis mind mostoha tesók vagyunk. Carlisle és Esme fogadtak örökbe minket. Bella a te mostohád és Edward volt felesége.
- WOW! Ez tuti...Bár sajnálom mind a kettőjüket!
Jasper nem mondott semmit sem. Feltérdelt és kezét arcomra tette majd csak közelített felém. n gyorsan elfordítottam a fejem.
- Jasper nem lehet!
- Miért? - kérdezte miközben visszaült a helyére.
- Alice mit szólna ha megtudná?
- Alice? Vele nem vagyok együtt. Csak azért vagyunk együtt mert a család nem nagyon nézné jó szemmel ha mi is szétmennénk. Elég volt nekik Edward és Bella. Mi nem akarunk nekik fájdalmat okozni.
- De akkor is! - mondtam. - Hazavigyelek vagy..
- Hazaviszlek! - mondta egyszerűen.
Én csak bólogattam és már mentünk is a motorhoz. Amint odaértünk felvettem a táskámat és elővettem a telefonomat. 3 nem fogadott hívást mutatott. Azonnal megnéztem és mind nevelőapám volt. Azonnal hívtam is.
- Szia Charlie mi a baj?
- Szia! Hol voltál, hogy nem vetted fel.
- Bocsi csak az egyik haverommal. De mi a baj?
- Két órája itt kéne lenned a családi ebéd miatt.
- Charlie...bocsáss meg! Sietek!
Letettem gyorsan. Jasper beindította a motort.
- A kapitányságra ha lehet! - mondtam és ő már ment is.
Az úton végig éreztem, hogy feszült valami miatt. Amint oda értünk a többiek már kint vártak. Charlie ideges lett mikor meglátta Jasper-t és Angela csak mosolygott.
Leszálltunk.
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet.
Éppen indultam volna de ő megragadta a csuklómat. Csak az a kér, hogy ami köztünk zajlik beszélgetést Charlie és a többiek is hallják.
- Nem érdekel amit mondtál! - vágta rá és magához húzott.
Azonnal ajkaimra tapadt és csak csókolt. Én ezt nem akartam. Bár Jasper-el akartam de nem így. Eltoltam magamtól és azonnal megpofoztam. De nem úgy ment...egy hatalmas reccsenés a csuklómban és csak káromkodtam.
Charlie jött oda és vitt el tőle.
- Carlisle megcsinálja. - mondta Jasper.
Beültünk Charlie kocsijába és azonnal mentünk a kórházba. Amint beértünk egy szőke pasas már várt is.
- Szia Charlie. Mi a baj?
- Hello Carlisle.
- A maga drága fia megcsókolt és eltört a csuklóm! - mondtam mérgesen.
Carlisle ara elkomorodott.
- Joan csak te gyere ha lehet!
elindultunk és egy kórterembe mentünk majd neki látott a kezemnek. Kiderült, hogy eltört és, hogy most be kell gipszelni. El is kezdte.
- És melyik fiam tette? - kérdezte.
- Jasper! De kérlek ne bántsd! Jó tudom az előbb kiabáltam de nem direkt. Jasper tetszik csak hát neki ott van Alice és...én nem akarom, hogy szét mennyenek mert olyan aranyosak együtt.
- Igen azok de mi sem vagyunk vakok. Látjuk, hogy nem bírják egymást.
- Jasper...azt mondta, hogy szét akarnak menni de félnek, hogy ez nektek már sok lenne.
Nem kaptam választ csak megcsinálta a kezemet. Kimentünk és Jasper meg Alice már ott voltak. Én lehajtott vejjel siettem ki a többiekhez.
- Léci most hagyjuk őt! - kért meg.
Nem értettem a reakcióját. Leültem és Jasper már ült is le elém. Kicsit megijedtem mi lesz ebből de próbáltam nem ezzel törődni. Leszedtem az egyik virágot és azt szagoltam.
- Félsz? - kérdezte.
- Miből gondolod?
- Alig ismerjük egymást én meg egyből elráncigállak ide.
Én csak mosolyogtam.
- De mesélj magadról.
Kérlelt Jasper.
- Joan Shay vagyok 17 éves. Charlie Swan a nevelőapám és Lillyan Shay pedig az anyum. Van egy húgom is Angela ő 15 éves és imádom. Bella a mostohatesónk de őszintén én még soha nem is láttam őt.
- Hát ha van kedved akkor bemutatlak neki.
- Nem kell köszi. - mondtam nevetve. - De most te jössz.
- Jasper Hale vagyok 19 éves végzős. Edward, Rosalie, Emmett a testvéreim vagyis mind mostoha tesók vagyunk. Carlisle és Esme fogadtak örökbe minket. Bella a te mostohád és Edward volt felesége.
- WOW! Ez tuti...Bár sajnálom mind a kettőjüket!
Jasper nem mondott semmit sem. Feltérdelt és kezét arcomra tette majd csak közelített felém. n gyorsan elfordítottam a fejem.
- Jasper nem lehet!
- Miért? - kérdezte miközben visszaült a helyére.
- Alice mit szólna ha megtudná?
- Alice? Vele nem vagyok együtt. Csak azért vagyunk együtt mert a család nem nagyon nézné jó szemmel ha mi is szétmennénk. Elég volt nekik Edward és Bella. Mi nem akarunk nekik fájdalmat okozni.
- De akkor is! - mondtam. - Hazavigyelek vagy..
- Hazaviszlek! - mondta egyszerűen.
Én csak bólogattam és már mentünk is a motorhoz. Amint odaértünk felvettem a táskámat és elővettem a telefonomat. 3 nem fogadott hívást mutatott. Azonnal megnéztem és mind nevelőapám volt. Azonnal hívtam is.
- Szia Charlie mi a baj?
- Szia! Hol voltál, hogy nem vetted fel.
- Bocsi csak az egyik haverommal. De mi a baj?
- Két órája itt kéne lenned a családi ebéd miatt.
- Charlie...bocsáss meg! Sietek!
Letettem gyorsan. Jasper beindította a motort.
- A kapitányságra ha lehet! - mondtam és ő már ment is.
Az úton végig éreztem, hogy feszült valami miatt. Amint oda értünk a többiek már kint vártak. Charlie ideges lett mikor meglátta Jasper-t és Angela csak mosolygott.
Leszálltunk.
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet.
Éppen indultam volna de ő megragadta a csuklómat. Csak az a kér, hogy ami köztünk zajlik beszélgetést Charlie és a többiek is hallják.
- Nem érdekel amit mondtál! - vágta rá és magához húzott.
Azonnal ajkaimra tapadt és csak csókolt. Én ezt nem akartam. Bár Jasper-el akartam de nem így. Eltoltam magamtól és azonnal megpofoztam. De nem úgy ment...egy hatalmas reccsenés a csuklómban és csak káromkodtam.
Charlie jött oda és vitt el tőle.
- Carlisle megcsinálja. - mondta Jasper.
Beültünk Charlie kocsijába és azonnal mentünk a kórházba. Amint beértünk egy szőke pasas már várt is.
- Szia Charlie. Mi a baj?
- Hello Carlisle.
- A maga drága fia megcsókolt és eltört a csuklóm! - mondtam mérgesen.
Carlisle ara elkomorodott.
- Joan csak te gyere ha lehet!
elindultunk és egy kórterembe mentünk majd neki látott a kezemnek. Kiderült, hogy eltört és, hogy most be kell gipszelni. El is kezdte.
- És melyik fiam tette? - kérdezte.
- Jasper! De kérlek ne bántsd! Jó tudom az előbb kiabáltam de nem direkt. Jasper tetszik csak hát neki ott van Alice és...én nem akarom, hogy szét mennyenek mert olyan aranyosak együtt.
- Igen azok de mi sem vagyunk vakok. Látjuk, hogy nem bírják egymást.
- Jasper...azt mondta, hogy szét akarnak menni de félnek, hogy ez nektek már sok lenne.
Nem kaptam választ csak megcsinálta a kezemet. Kimentünk és Jasper meg Alice már ott voltak. Én lehajtott vejjel siettem ki a többiekhez.
2011. április 25., hétfő
4.fejezet
/Angela szemszöge/
Az első órán még úgy el-el nézegettük egymást, Edwarddal. Ha mondhatjuk úgy 21. századi kifejezéssel szemeztünk egymással... Aztán kicsöngettek és már mentem is...Út közben Joan-al is találkoztam aki rettentő ideges volt. Odasiettem. Akkor szokott olyan nem is tudom milyen lenni. Elmesélte hogy mi volt és hogy mi van. Én meg jól kiosztottam pasik terén.(Mint mint mindig! Mint pl.:tavaly mikor az a végzős is akart vele járni! Hát ilyen meg kell szokni!(nekem már sikerült)) Aztán következett a második órácska. Ismét Edward mellett... Haah de jó érzés is volt! Valami fenolmenális! Pont mint 6.-kban.... az már egy másik sztori! És akkor elkezdtünk nagyon halkan beszélgetni mivel közös munka volt. Ilyenkor imádom a kémia tanárt...szinte már olvas a gondolataimban.
-Te Angela!
-Igen én vagyok az!
-A nővéred neve a Joan az ugye ha jól tudom kissé hasonlít a The Runaways egyik frontemberének a nevére! Mondjuk.. Joan Jett-ere!
-Hát igen!És ráadásul ebben a slusszpoén, hogy még pici kora óta imádja! Én meg inkább Cherrie Curie-s vagyok! Na mindegy! Te milyen előadókat vagy zenéket szeretsz?
-Hát azt kissé hosszú lenne elmagyarázni főleg azért mert egy sem jut hirtelen az eszembe!
Ezen mind ketten halkan nevetgéltünk úgy hogy a drága kedves tanár ne vegye észre. De valami gyönyörű a mosolya. Azt mondtam magamban hogy:"Gyerekek olvadozok! Kérek egy kanalat!" És ő erre úgy reagált mintha halotta volna. Nagyon édes! Majd jött a harmadik óra amikor külön kellett dolgoznunk és összehajtott papír csúsztatott oda nekem. Elvettem tőle és már olvastam is.
"Micsi?"
Az írása nagyon gyönyörű volt. De már gyorsan válaszoltam is rá.
"Sajnos Dolgozni kell az órán! :("
Visszacsúsztattam és láttam ahogy csak mosolyog ezen.
"Nyugi!!! Majd csak túléled valahogy! Ahogy mindenki más is ezen a bolygón!!"
Akaratom ellenére is mosolyogtam csak ezen.
"Az én egyik osztálytársam még általánosban IMÁDTA A SULIT!"
"Egészségére!"
Majd kicsöngettek és együtt mentünk ebédelni. Persze az én drága nővérem csak úgy nézett minket mint hal a szatyorban! Vettem kaját de Edward nem...
Odamentem Joan-hoz és leültem mellé.
- Zavarok? - kérdezte Edward.
- Nem de hogy! - mondta Joan mosolyogva és Edward leült mellém.
A többi Cullen is bejött és pont Joan-nal szembe ültek le. Joan hirtelen kivirult és csak mosolygott és nagyon zavarba jött. Edward arca hirtelen komor és mérges lett. Oda pillantottam és az egyik méz szőke hajú srác meg Joan felé mosolygott. Ebben csak az volt a megdöbbentő, hogy a srác ezét egy másik csaj fogta.
- Mi? Joan te egy...WOW! Büszke vagyok rád! - mondtam.
- Jaj hagyj már! - mondta.
Majd felállt és a srác felé indult meg.
Az első órán még úgy el-el nézegettük egymást, Edwarddal. Ha mondhatjuk úgy 21. századi kifejezéssel szemeztünk egymással... Aztán kicsöngettek és már mentem is...Út közben Joan-al is találkoztam aki rettentő ideges volt. Odasiettem. Akkor szokott olyan nem is tudom milyen lenni. Elmesélte hogy mi volt és hogy mi van. Én meg jól kiosztottam pasik terén.(Mint mint mindig! Mint pl.:tavaly mikor az a végzős is akart vele járni! Hát ilyen meg kell szokni!(nekem már sikerült)) Aztán következett a második órácska. Ismét Edward mellett... Haah de jó érzés is volt! Valami fenolmenális! Pont mint 6.-kban.... az már egy másik sztori! És akkor elkezdtünk nagyon halkan beszélgetni mivel közös munka volt. Ilyenkor imádom a kémia tanárt...szinte már olvas a gondolataimban.
-Te Angela!
-Igen én vagyok az!
-A nővéred neve a Joan az ugye ha jól tudom kissé hasonlít a The Runaways egyik frontemberének a nevére! Mondjuk.. Joan Jett-ere!
-Hát igen!És ráadásul ebben a slusszpoén, hogy még pici kora óta imádja! Én meg inkább Cherrie Curie-s vagyok! Na mindegy! Te milyen előadókat vagy zenéket szeretsz?
-Hát azt kissé hosszú lenne elmagyarázni főleg azért mert egy sem jut hirtelen az eszembe!
Ezen mind ketten halkan nevetgéltünk úgy hogy a drága kedves tanár ne vegye észre. De valami gyönyörű a mosolya. Azt mondtam magamban hogy:"Gyerekek olvadozok! Kérek egy kanalat!" És ő erre úgy reagált mintha halotta volna. Nagyon édes! Majd jött a harmadik óra amikor külön kellett dolgoznunk és összehajtott papír csúsztatott oda nekem. Elvettem tőle és már olvastam is.
"Micsi?"
Az írása nagyon gyönyörű volt. De már gyorsan válaszoltam is rá.
"Sajnos Dolgozni kell az órán! :("
Visszacsúsztattam és láttam ahogy csak mosolyog ezen.
"Nyugi!!! Majd csak túléled valahogy! Ahogy mindenki más is ezen a bolygón!!"
Akaratom ellenére is mosolyogtam csak ezen.
"Az én egyik osztálytársam még általánosban IMÁDTA A SULIT!"
"Egészségére!"
Majd kicsöngettek és együtt mentünk ebédelni. Persze az én drága nővérem csak úgy nézett minket mint hal a szatyorban! Vettem kaját de Edward nem...
Odamentem Joan-hoz és leültem mellé.
- Zavarok? - kérdezte Edward.
- Nem de hogy! - mondta Joan mosolyogva és Edward leült mellém.
A többi Cullen is bejött és pont Joan-nal szembe ültek le. Joan hirtelen kivirult és csak mosolygott és nagyon zavarba jött. Edward arca hirtelen komor és mérges lett. Oda pillantottam és az egyik méz szőke hajú srác meg Joan felé mosolygott. Ebben csak az volt a megdöbbentő, hogy a srác ezét egy másik csaj fogta.
- Mi? Joan te egy...WOW! Büszke vagyok rád! - mondtam.
- Jaj hagyj már! - mondta.
Majd felállt és a srác felé indult meg.
2011. április 24., vasárnap
3. fejezet
/Angela szemszöge/
Edward fürkészve nézte arcomat... Kérdezni akartam éppen mikor a csengő is megszólalt és már mentünk is. Kicsit bezavart a dolog de örültem is egyben. Edward tényleg helyes gyerek és nagyon be is jön nekem, remélem azért van esélyem nála.
A nővérem egy alacsony és gyönyörű lány mellett jött ki. Elköszönt és szörnyülködve sietett oda hozzám.
- Azt hittem soha nem lesz vége ennek az órának!
- Na mesélj!
- Az a csaj akivel kijöttem Alice és egész órán olyan furcsa volt.
- Nekem mondod. Képzeld Bella ex-e is itt tanul. Vele voltam órán és tök helyes.
- Már megint a pasik!
- Én legalább kimondom. Te meg elbújsz minden elől! Tavaly is az a végzős akart veled járni te meg lepasszoltad!
Ő nem mondott semmit csak ott hagyott.
/Joan szemszöge/
A tavalyi évemről nem akarok nyilatkozni az biztos. El akarom már felejteni ami akkor történt és a jövőre gondolok és az érettségire.
Siettem a következő órámra és láttam Jasper miközben az én helyemen ül. Odamentem és ledobtam a cuccaim.
- Mellém ülhetsz de a helyemre ne! Arra allergiás a tanár!
Jasper azonnal felnézett rám és felállt majd a mellettem lévő székre ült le.
- Sajnálom!
- Semmi! - mondtam és leültem mellé.
Hamar csöngettek is de Nem tudtam figyelni mert láttam, hogy ez a helyes srác engem figyel.
- Jasper Hale vagyok! - nyújtotta felém kezét.
- Joan Shay! - mondtam és kezet fogtunk.
- Mint Joan Jett! - mosolygott rám.
- Ebben csak az a poén, hogy szeretem is őt!
Ő is csak mosolygott rám és én azt hittem elfolyok. Csodálatos féloldalas mosolya volt neki. Elpirultam és újra a könyvembe vetettem magamat. Néha óvatosan oda néztem és engem nézett. Éreztem ahogy egyre vörösödök.
Ekkor egy lapot csúsztatott oda hozzám.
"Suli után van programod?"
Már írtam is gyorsan.
"Miért?"
Majd csak elmosolyodott.
"Én kérdeztem előbb. És gondoltam elmehetnénk valamerre!"
Na most mi legyen...Kezemben forgattam a tollamat.
"Jó legyen....remélem nem kocsival vagy!"
"Miért?"
"Mert én motorral!"
Nem jött a válasz mert megszólalt a csengő. Összepakoltunk és együtt indultunk el majd haladtunk a folyosón. Mindenki minket nézett.
- Alice majd hazaviszi a kocsit és én vezetek! - mondta mosolyogva.
- Rendben van!
Bementem az ebédlőbe Jasper-el és Alice kicsit gonoszan nézett rám. Odajött és megragadta Jasper kezét és kimentek az udvarra. Én vettem magamnak kaját és leültem egy üres asztalhoz. Hamarosan Angela és egy magas bronzhajú srác jöttek be nevetgélve.
Edward fürkészve nézte arcomat... Kérdezni akartam éppen mikor a csengő is megszólalt és már mentünk is. Kicsit bezavart a dolog de örültem is egyben. Edward tényleg helyes gyerek és nagyon be is jön nekem, remélem azért van esélyem nála.
A nővérem egy alacsony és gyönyörű lány mellett jött ki. Elköszönt és szörnyülködve sietett oda hozzám.
- Azt hittem soha nem lesz vége ennek az órának!
- Na mesélj!
- Az a csaj akivel kijöttem Alice és egész órán olyan furcsa volt.
- Nekem mondod. Képzeld Bella ex-e is itt tanul. Vele voltam órán és tök helyes.
- Már megint a pasik!
- Én legalább kimondom. Te meg elbújsz minden elől! Tavaly is az a végzős akart veled járni te meg lepasszoltad!
Ő nem mondott semmit csak ott hagyott.
/Joan szemszöge/
A tavalyi évemről nem akarok nyilatkozni az biztos. El akarom már felejteni ami akkor történt és a jövőre gondolok és az érettségire.
Siettem a következő órámra és láttam Jasper miközben az én helyemen ül. Odamentem és ledobtam a cuccaim.
- Mellém ülhetsz de a helyemre ne! Arra allergiás a tanár!
Jasper azonnal felnézett rám és felállt majd a mellettem lévő székre ült le.
- Sajnálom!
- Semmi! - mondtam és leültem mellé.
Hamar csöngettek is de Nem tudtam figyelni mert láttam, hogy ez a helyes srác engem figyel.
- Jasper Hale vagyok! - nyújtotta felém kezét.
- Joan Shay! - mondtam és kezet fogtunk.
- Mint Joan Jett! - mosolygott rám.
- Ebben csak az a poén, hogy szeretem is őt!
Ő is csak mosolygott rám és én azt hittem elfolyok. Csodálatos féloldalas mosolya volt neki. Elpirultam és újra a könyvembe vetettem magamat. Néha óvatosan oda néztem és engem nézett. Éreztem ahogy egyre vörösödök.
Ekkor egy lapot csúsztatott oda hozzám.
"Suli után van programod?"
Már írtam is gyorsan.
"Miért?"
Majd csak elmosolyodott.
"Én kérdeztem előbb. És gondoltam elmehetnénk valamerre!"
Na most mi legyen...Kezemben forgattam a tollamat.
"Jó legyen....remélem nem kocsival vagy!"
"Miért?"
"Mert én motorral!"
Nem jött a válasz mert megszólalt a csengő. Összepakoltunk és együtt indultunk el majd haladtunk a folyosón. Mindenki minket nézett.
- Alice majd hazaviszi a kocsit és én vezetek! - mondta mosolyogva.
- Rendben van!
Bementem az ebédlőbe Jasper-el és Alice kicsit gonoszan nézett rám. Odajött és megragadta Jasper kezét és kimentek az udvarra. Én vettem magamnak kaját és leültem egy üres asztalhoz. Hamarosan Angela és egy magas bronzhajú srác jöttek be nevetgélve.
2011. április 23., szombat
2. fejezet
Sziasztok Angela vagyok!15 éves és első éves a suliban! Anyukámmal és az én drága szemem fénye nővéremmel lakok!!! És az anyum új pasijával Charlie Swannal!! Jó fej,vagyis mikor hogy..... Na mindegy. Az a lényeg hogy neki van egy lánya,akit Bellának hívnak.Habár még nem találkoztunk vele de érzem hogy szupi jó fej! Vagyis hát én mindenkiről ezt gondolom kivéve akiről nem! Na szóval az én nővérkém motorral ment én meg kocsival. Kocsi az biztonságosabb. Mikor bértem a suliba egyből mindenki körül vett engemet. Annyira izé volt hogy alig bírtam órára menni.Mindenki oda jött hogy szia hogy vagy?! Meg ehhez hasonló hülyeségekkel. De csak gondoltam azért mert én vagyok rendőrfönők lánya és senki sem akar bajba kerüni!Mondjuk ennyiből ő hozzá is oda tolonghattak volna. Na mindegy azért kicsit élvezem is ezt a bánás módot vagy nem tudom. Mondjuk azért is lehet mert benne vagyok a tánccsoportban az énekkarban és a diáktanácsban is. Na mindegy! Akarok menni a szekrényemhez és egyszer csak beleütközök egy magas hófehér bőrű srácba aki tiszta helyes meg cuki meg minden. Elnézést kért tőlem és én is tőle.Vele mentem órára az én "drága jó tanárom" ültetést csinált ahogy ő mondaná:
-Átültetjük a virágokat másik cserépbe!
Néha ilyenkor nagyon idegesítő tud lenni! Hogy úgy őszintén elmondjam. És engem pont mellé ültetett. és először kissé nagyon nem akart beszélni de aztán halkan kezet nyujtottam neki és belenéztem abba a gyönyörű szép aranybarna szemébe! Kicsit elmerültem benne de gyorsan me gis szólaltam.
-Anglea Shay vagyok és te?
-Edward Cullen vagyok! Örvendek!
Hangja bársonyos és könnyed volt. Majd a Cullen néven kicsit megakadtam majd már kérdeztem is tőle.
-Helló, te véletlenül nem ismered Bella Cullen-t?
Erre nem válaszolt semmit és az órát csendben és egyfolytában őt néztem ő meg engem. Legszívesebben megkérdeztem volna mi a baja de nem tettem. Majd egy papírt csúsztatott oda nekem.
"Honnan ismered Bellát?"
Kézírása gyönyörű volt.
"A mostoha tesóm. Charlie pedig a nevelő apám!"
Visszaúsztattam és már jött is a válasz.
"Jó tudni. Bella a volt feleségem!"
Lefagytam. Akkor ezért van mos Bella azzal az izmos sráccal.
-Átültetjük a virágokat másik cserépbe!
Néha ilyenkor nagyon idegesítő tud lenni! Hogy úgy őszintén elmondjam. És engem pont mellé ültetett. és először kissé nagyon nem akart beszélni de aztán halkan kezet nyujtottam neki és belenéztem abba a gyönyörű szép aranybarna szemébe! Kicsit elmerültem benne de gyorsan me gis szólaltam.
-Anglea Shay vagyok és te?
-Edward Cullen vagyok! Örvendek!
Hangja bársonyos és könnyed volt. Majd a Cullen néven kicsit megakadtam majd már kérdeztem is tőle.
-Helló, te véletlenül nem ismered Bella Cullen-t?
Erre nem válaszolt semmit és az órát csendben és egyfolytában őt néztem ő meg engem. Legszívesebben megkérdeztem volna mi a baja de nem tettem. Majd egy papírt csúsztatott oda nekem.
"Honnan ismered Bellát?"
Kézírása gyönyörű volt.
"A mostoha tesóm. Charlie pedig a nevelő apám!"
Visszaúsztattam és már jött is a válasz.
"Jó tudni. Bella a volt feleségem!"
Lefagytam. Akkor ezért van mos Bella azzal az izmos sráccal.
2011. április 22., péntek
1. fejezet
Sziasztok Joan vagyok! 17 éves...másodéves a gimiben. Forks-ban élek a húgommal Angela-val. Ő 15 és most első éves. Imádjuk egymást amennyire csak lehet. Örülök, hogy nem választottak el minket kicsiként. Szüleink elváltak és mi anyuval élünk együtt és az új pasijával aki a helyi rendőr főnök Charlie Swan. Jó fej bár én nem csípem őt annyira. Angela jobban szereti de nem rajong érte ő sem azért. van még egy 20 éves lány aki elköltözött már tőle. Nem találkoztunk még vele. Vagyis csak én nem. Mert én szokásomhoz híven a könyvtárban emésztettem magamat.
Na mindegy! Egyszer úgy is találkozom vele az fix.
Reggel korán keltem és már siettem is öltözködni. Egy csőfarmert és póló mellett döntöttem. Hajam kifésültem és gyorsan felkontyoltam. Összepakoltam a táskámat és már siettem is lefelé a lépcsőn.
Leérve bekaptam pár falatot és már ültem is a motorra. Angela-nak is van de ő általában kocsival jön.
Mire beértem a suliba mindenki kint volt. Nem nagyon barátkoztam össze annyira senkivel sem. Angela merő ellentétem...Ő mindenkivel jóban van és a suli szem fénye.
Mire kimondtam magamban már meg is jött. Kiszállt és már mindenki körülvette őt. Én bementem egyenesen a szekrényemhez. Éppen indulni akartam mikor beleütköztem valakibe. Földre zuhantam. Elvörösödtem teljesen. Mindenki engem figyelt.
Kezét nyújtotta. Elfogadtam és szemeibe néztem. Megállt bennem még az ütő is. Szemeibe néztem azokba az aranybarna szemekbe...Azt sem tudtam hova nézzek. Felhúzott.
- Elnézést nem néztem magam el! - mondta.
A hangjától földbe gyökereztem. Éreztem hideg kezeimet amint enyémet fogja és nem engedi el. Elmosolyodtam ezen.
- Nekem kellett volna figyelnem! - dadogtam nagy nehezen.
Ekkor egy alacsony lány suhant mellé és ez az isten gyorsan elengedte a kezemet. A lánnyal összekulcsolták.
- Szia Alice Cullen vagyok! - mondta.
- Szia! Joan Shay!
Á...Cullen akkor Bella is velük van vagy otthon. ezen túllépve köszöntem el tőlük és sietem az órámra. Alice is velem volt. Leült mellém. nagyon mosolygott. bevallom bejön a barátja és idegesít Alice mosolygása. Egész órán furcsán méregetett és szemügyre vett. Azt hittem, hogyha nem lesz vége az órának felképelem őt!
Na mindegy! Egyszer úgy is találkozom vele az fix.
Reggel korán keltem és már siettem is öltözködni. Egy csőfarmert és póló mellett döntöttem. Hajam kifésültem és gyorsan felkontyoltam. Összepakoltam a táskámat és már siettem is lefelé a lépcsőn.
Leérve bekaptam pár falatot és már ültem is a motorra. Angela-nak is van de ő általában kocsival jön.
Mire beértem a suliba mindenki kint volt. Nem nagyon barátkoztam össze annyira senkivel sem. Angela merő ellentétem...Ő mindenkivel jóban van és a suli szem fénye.
Mire kimondtam magamban már meg is jött. Kiszállt és már mindenki körülvette őt. Én bementem egyenesen a szekrényemhez. Éppen indulni akartam mikor beleütköztem valakibe. Földre zuhantam. Elvörösödtem teljesen. Mindenki engem figyelt.
Kezét nyújtotta. Elfogadtam és szemeibe néztem. Megállt bennem még az ütő is. Szemeibe néztem azokba az aranybarna szemekbe...Azt sem tudtam hova nézzek. Felhúzott.
- Elnézést nem néztem magam el! - mondta.
A hangjától földbe gyökereztem. Éreztem hideg kezeimet amint enyémet fogja és nem engedi el. Elmosolyodtam ezen.
- Nekem kellett volna figyelnem! - dadogtam nagy nehezen.
Ekkor egy alacsony lány suhant mellé és ez az isten gyorsan elengedte a kezemet. A lánnyal összekulcsolták.
- Szia Alice Cullen vagyok! - mondta.
- Szia! Joan Shay!
Á...Cullen akkor Bella is velük van vagy otthon. ezen túllépve köszöntem el tőlük és sietem az órámra. Alice is velem volt. Leült mellém. nagyon mosolygott. bevallom bejön a barátja és idegesít Alice mosolygása. Egész órán furcsán méregetett és szemügyre vett. Azt hittem, hogyha nem lesz vége az órának felképelem őt!
Sziasztok.
Angela és Joan vagyunk! Ez a blog inkább Twilight-os lesz de betérnek vendég szereplők is akiket még nem árulunk el.
Hamarosan jön a friss!
Hamarosan jön a friss!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)