Angela nem bír már megint magával. El sem hiszem, hogy azt hitte, hogy kikezdek Jasper-el. bár nagyon jól hangzik a dolog de... ő neki mégiscsak barátnője van. Akin mellesleg még a gyűrűt is láttam szóval..komoly lehet a dolog.
Amint Jasper elé értem kicsit megingott eddigi bizalmam.
- Na mehetünk? - kérdezte.
- Igen! De mégis hová megyünk? - kérdeztem.
- Legyen meglepetés. - mondta mosolyogva.
Kimentünk és ő addig felült a motoromra. Gyorsan követtem is de csak hátul kapaszkodtam.
- Ne félj, nem öllek meg! - mondta nevetve.
Vettem egy nagy levegőt és kifújtam majd átkaroltam a derekát. Éreztem, hogy teste jéghideg. Ettől kicsit megijedtem de nem nagyon érdekelt..inkább az, hogy mit akar velem csinálni Jasper. Az út inkább csendben telt el. volt mikor Jasper egy picit hátra pillantott, hogy megvagyok-e még de én csak mosolyogtam ezen.
Nem kellett sok idő és egy ösvényen fordult le. Aztán egyszer csak megállt.
- Innen gyalog megyünk.
Leszálltam és a táskámat is ott hagytam. Aztán elindultunk egymás mellett. Nem kellett sok is az egyik fa mögül kiérve egy hatalmas tisztás volt. Most nem sütött be a nap de tele volt az egész virággal. Gyönyörködve lépkedtem beljebb s beljebb.
- Ez a hely gyönyörű!
- Gondoltam, hogy tetszeni fog! - mondta mosolyogva.
- De miért hoztál ide? Alice jobban örült volna.
- Léci most hagyjuk őt! - kért meg.
Nem értettem a reakcióját. Leültem és Jasper már ült is le elém. Kicsit megijedtem mi lesz ebből de próbáltam nem ezzel törődni. Leszedtem az egyik virágot és azt szagoltam.
- Félsz? - kérdezte.
- Miből gondolod?
- Alig ismerjük egymást én meg egyből elráncigállak ide.
Én csak mosolyogtam.
- De mesélj magadról.
Kérlelt Jasper.
- Joan Shay vagyok 17 éves. Charlie Swan a nevelőapám és Lillyan Shay pedig az anyum. Van egy húgom is Angela ő 15 éves és imádom. Bella a mostohatesónk de őszintén én még soha nem is láttam őt.
- Hát ha van kedved akkor bemutatlak neki.
- Nem kell köszi. - mondtam nevetve. - De most te jössz.
- Jasper Hale vagyok 19 éves végzős. Edward, Rosalie, Emmett a testvéreim vagyis mind mostoha tesók vagyunk. Carlisle és Esme fogadtak örökbe minket. Bella a te mostohád és Edward volt felesége.
- WOW! Ez tuti...Bár sajnálom mind a kettőjüket!
Jasper nem mondott semmit sem. Feltérdelt és kezét arcomra tette majd csak közelített felém. n gyorsan elfordítottam a fejem.
- Jasper nem lehet!
- Miért? - kérdezte miközben visszaült a helyére.
- Alice mit szólna ha megtudná?
- Alice? Vele nem vagyok együtt. Csak azért vagyunk együtt mert a család nem nagyon nézné jó szemmel ha mi is szétmennénk. Elég volt nekik Edward és Bella. Mi nem akarunk nekik fájdalmat okozni.
- De akkor is! - mondtam. - Hazavigyelek vagy..
- Hazaviszlek! - mondta egyszerűen.
Én csak bólogattam és már mentünk is a motorhoz. Amint odaértünk felvettem a táskámat és elővettem a telefonomat. 3 nem fogadott hívást mutatott. Azonnal megnéztem és mind nevelőapám volt. Azonnal hívtam is.
- Szia Charlie mi a baj?
- Szia! Hol voltál, hogy nem vetted fel.
- Bocsi csak az egyik haverommal. De mi a baj?
- Két órája itt kéne lenned a családi ebéd miatt.
- Charlie...bocsáss meg! Sietek!
Letettem gyorsan. Jasper beindította a motort.
- A kapitányságra ha lehet! - mondtam és ő már ment is.
Az úton végig éreztem, hogy feszült valami miatt. Amint oda értünk a többiek már kint vártak. Charlie ideges lett mikor meglátta Jasper-t és Angela csak mosolygott.
Leszálltunk.
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet.
Éppen indultam volna de ő megragadta a csuklómat. Csak az a kér, hogy ami köztünk zajlik beszélgetést Charlie és a többiek is hallják.
- Nem érdekel amit mondtál! - vágta rá és magához húzott.
Azonnal ajkaimra tapadt és csak csókolt. Én ezt nem akartam. Bár Jasper-el akartam de nem így. Eltoltam magamtól és azonnal megpofoztam. De nem úgy ment...egy hatalmas reccsenés a csuklómban és csak káromkodtam.
Charlie jött oda és vitt el tőle.
- Carlisle megcsinálja. - mondta Jasper.
Beültünk Charlie kocsijába és azonnal mentünk a kórházba. Amint beértünk egy szőke pasas már várt is.
- Szia Charlie. Mi a baj?
- Hello Carlisle.
- A maga drága fia megcsókolt és eltört a csuklóm! - mondtam mérgesen.
Carlisle ara elkomorodott.
- Joan csak te gyere ha lehet!
elindultunk és egy kórterembe mentünk majd neki látott a kezemnek. Kiderült, hogy eltört és, hogy most be kell gipszelni. El is kezdte.
- És melyik fiam tette? - kérdezte.
- Jasper! De kérlek ne bántsd! Jó tudom az előbb kiabáltam de nem direkt. Jasper tetszik csak hát neki ott van Alice és...én nem akarom, hogy szét mennyenek mert olyan aranyosak együtt.
- Igen azok de mi sem vagyunk vakok. Látjuk, hogy nem bírják egymást.
- Jasper...azt mondta, hogy szét akarnak menni de félnek, hogy ez nektek már sok lenne.
Nem kaptam választ csak megcsinálta a kezemet. Kimentünk és Jasper meg Alice már ott voltak. Én lehajtott vejjel siettem ki a többiekhez.
- Léci most hagyjuk őt! - kért meg.
Nem értettem a reakcióját. Leültem és Jasper már ült is le elém. Kicsit megijedtem mi lesz ebből de próbáltam nem ezzel törődni. Leszedtem az egyik virágot és azt szagoltam.
- Félsz? - kérdezte.
- Miből gondolod?
- Alig ismerjük egymást én meg egyből elráncigállak ide.
Én csak mosolyogtam.
- De mesélj magadról.
Kérlelt Jasper.
- Joan Shay vagyok 17 éves. Charlie Swan a nevelőapám és Lillyan Shay pedig az anyum. Van egy húgom is Angela ő 15 éves és imádom. Bella a mostohatesónk de őszintén én még soha nem is láttam őt.
- Hát ha van kedved akkor bemutatlak neki.
- Nem kell köszi. - mondtam nevetve. - De most te jössz.
- Jasper Hale vagyok 19 éves végzős. Edward, Rosalie, Emmett a testvéreim vagyis mind mostoha tesók vagyunk. Carlisle és Esme fogadtak örökbe minket. Bella a te mostohád és Edward volt felesége.
- WOW! Ez tuti...Bár sajnálom mind a kettőjüket!
Jasper nem mondott semmit sem. Feltérdelt és kezét arcomra tette majd csak közelített felém. n gyorsan elfordítottam a fejem.
- Jasper nem lehet!
- Miért? - kérdezte miközben visszaült a helyére.
- Alice mit szólna ha megtudná?
- Alice? Vele nem vagyok együtt. Csak azért vagyunk együtt mert a család nem nagyon nézné jó szemmel ha mi is szétmennénk. Elég volt nekik Edward és Bella. Mi nem akarunk nekik fájdalmat okozni.
- De akkor is! - mondtam. - Hazavigyelek vagy..
- Hazaviszlek! - mondta egyszerűen.
Én csak bólogattam és már mentünk is a motorhoz. Amint odaértünk felvettem a táskámat és elővettem a telefonomat. 3 nem fogadott hívást mutatott. Azonnal megnéztem és mind nevelőapám volt. Azonnal hívtam is.
- Szia Charlie mi a baj?
- Szia! Hol voltál, hogy nem vetted fel.
- Bocsi csak az egyik haverommal. De mi a baj?
- Két órája itt kéne lenned a családi ebéd miatt.
- Charlie...bocsáss meg! Sietek!
Letettem gyorsan. Jasper beindította a motort.
- A kapitányságra ha lehet! - mondtam és ő már ment is.
Az úton végig éreztem, hogy feszült valami miatt. Amint oda értünk a többiek már kint vártak. Charlie ideges lett mikor meglátta Jasper-t és Angela csak mosolygott.
Leszálltunk.
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet.
Éppen indultam volna de ő megragadta a csuklómat. Csak az a kér, hogy ami köztünk zajlik beszélgetést Charlie és a többiek is hallják.
- Nem érdekel amit mondtál! - vágta rá és magához húzott.
Azonnal ajkaimra tapadt és csak csókolt. Én ezt nem akartam. Bár Jasper-el akartam de nem így. Eltoltam magamtól és azonnal megpofoztam. De nem úgy ment...egy hatalmas reccsenés a csuklómban és csak káromkodtam.
Charlie jött oda és vitt el tőle.
- Carlisle megcsinálja. - mondta Jasper.
Beültünk Charlie kocsijába és azonnal mentünk a kórházba. Amint beértünk egy szőke pasas már várt is.
- Szia Charlie. Mi a baj?
- Hello Carlisle.
- A maga drága fia megcsókolt és eltört a csuklóm! - mondtam mérgesen.
Carlisle ara elkomorodott.
- Joan csak te gyere ha lehet!
elindultunk és egy kórterembe mentünk majd neki látott a kezemnek. Kiderült, hogy eltört és, hogy most be kell gipszelni. El is kezdte.
- És melyik fiam tette? - kérdezte.
- Jasper! De kérlek ne bántsd! Jó tudom az előbb kiabáltam de nem direkt. Jasper tetszik csak hát neki ott van Alice és...én nem akarom, hogy szét mennyenek mert olyan aranyosak együtt.
- Igen azok de mi sem vagyunk vakok. Látjuk, hogy nem bírják egymást.
- Jasper...azt mondta, hogy szét akarnak menni de félnek, hogy ez nektek már sok lenne.
Nem kaptam választ csak megcsinálta a kezemet. Kimentünk és Jasper meg Alice már ott voltak. Én lehajtott vejjel siettem ki a többiekhez.
Sziia!:)
VálaszTörlésJujj nagyon izgi volt :) udom gooszság de nagyon jóól tette h megutötte Jaspert :D amugy miért nincs Alice és Jas már eggyütt?
várom a kövit pusszi
Sziasztok!
VálaszTörlésIsmét itt vagyok:) Azért választottam a legfrissebb fejezetet, mert gondoltam, itt már biztosan megmutatkozik a változás. Nos, én még mindig tartom magam a legelső fejezetben leírtakhoz, és akkor sokkal tetszetősebb lesz a történet :) Remélem, nem bántottalak meg Benneteket, én tényleg csak segíteni szerettem volna.
Csók, Angel