6. fejezet

/Angela szemszöge/

Beszélgettünk Edwarddal és egyszer csak kimentünk és ott beszélgettünk és egyszer csak megkérdezte:
-És mond csak, te hány éves is vagy?
-Jelentem hálásan hogy 15! És te??
-Én 17!!És igen hogy is mondjam nagyon "lazán" beszélsz ahhoz képest hogy alig ismerjük egymást!
-Hát igen! Ilyen vagyok!! Nem tehetek róla! Bár már volt úgy hogy csalódnom kellett valakikben és ettől kezdve nehezen engedek közel magamhoz embereket mert egyszer nagyon megbántottak és.... Inkább ha lehet nem mondanám tovább mert nem akarok semmit sem elrontani!
-Áh értem! Szóval akkor mi a hobbid vagy miket szoktál otthon csinálni?
-Áhhh.. semmi érdekeset csak rajzolgatok meg gitározgatok meg énekelgetek... oda nézz egy kiskutya!!- és a távolra mutattam ő úgy tett mintha elhitte volna de aztán nem és tovább beszélgettünk míg csak egyszer eljöttek értem.
Elbúcsúztam Edward-túl és már siettem is anyuhoz. Beültem és már mentünk is.
Jó kész pont haza mentem elmeséltem hogy mi volt a suliban és hogy nem volt semmi jegy ledobtam a táskámat és felfelé igyekeztem nagyba mikor anya így szólt:
-Kicsim, úgy legyél fent hogy megyünk majd együtt enni!
A francba. Teljesen elfelejtettem.
-Rendben van!!
Majd még gyorsabban mentem fel nehogy meggondolják magukat! Becsuktam az ajtómat kifeküdtem az ágyra és sóhajtottam egyet és azt mondtam magamban:
"Angi szerintem te szerelmes vagy Edwardba!" és erre elkezdtem magammal vitatkozni!(szoktam ilyet...)
Aztán elbobískoltam és azt álmodtam hogy antropológus vagyok és a csontokkal foglalkozok és van egy olyan társam mint a Bones-ban a Bues!!Hát.. kissé hülye álom! aztán anya szólt:
-Angi gyere megyünk ebédelni!
És én félholtan válaszolok neki:
-Jó-jó csak még 5 percet had!!
-Nem gyere egy kettő egy kettő! Ha nem jössz akkor a Justin Bieberes korszakodból elindítom az egyik lemezt!
Felkaptam a fejemet.
-Úgy sem mered megtenni!
-Ó dehogy nem!
És közelített a magnó felé és én gyorsan felpattantam lerohantam megfésűlködtem és mondtam hogy mehetünk is!
Majd el is indultunk Charlie nagyon hívta Joan de nem vette fel. Őszintén szólva el nem tudtam képzelni mit csinál az a csaj azzal a szőkével együtt de reméltem, hogy semmi rosszat.
Majd valaki hívta apát és tudtam, hogy Joan az. Kissé dühösen tette le a telefont.
És oda értünk majd vártunk egy 10-15 percet mire ide értek! És elköszöntek egymástól. Jasper-en láttam az a kevés ember szemében feltűnő csillogást. Mi anyuval csak mosolyogtunk és Jasper adott egy csókót Joan-nak! Magamban azonnal meg is szólaltam.
"OMG!!Óóó Baby!!"
Ekkor Joan ellökte magától és erős káromkodásba kezdett! Charlie sietett oda hozzá és vittük el a kórházba. Majd mi csak anyuval vártunk és vártunk és kijöttek és az én drága nővérkém kissé nagyon fájlalta a kezét de azért oda mentem hozzá és ezt mondtam:
-1-ször is Jól vagy? Nem fáj annyira a kezed? 2-szor pedig GRATULÁLOK!
- Hagyjál békén! - mondta gúnyoson
Majd kajáltunk egy jót! Joan egész végig csak turkálta a kajában vagy a gipszet piszkálta. Engem is zavart meg amint láttam Charlie-t is. Majd letette a villáját.
- Na nekem elegem van. Mi a fene van köztetek? - fakadt ki Charlie.
- Nem mindegy neked? - kérdezte Joan.