10.fejezet

KÉRJÜK A KOMIKAAAAAT!!!!


/Angela szemszöge/

Miután elment Edward azután vissza felsiettem a szobába és leskelődtem Joanék után és Nem láttam azoktól a grrr... fáktól szóval..... annyit láttam hogy csókolznak aztán anya felkiált hogy :
-Kicsim, gyere vacsora!
Én meg mint aki nem is tudom mi történt:
-Jól van Anyu mindjárt megyek!!
-Siess jó!! Mert Joan is mindjárt jön!!
Erre én:
-Persze Anyu én is attól féleeek!!!
-Tessék?
-Áh... semmi!
Majd én is lementem és Joan is bejött és eltelt a vacsi jó hangosan telt el mert Charlie kérdezősködött.
-És mit csináltál ezzel az Edward kölyökkel?
-Áh semmi különöset. De mivel Anya rám uszította ezért nem tudtam semmi érdekeset sem csinálni!
-És nem volt semmi csók vagy valami?
-Mi van most hogy Joan meg Jasper ez most engem is arra kötelez fel hogy nekem is járnom meg csókolóznom kell valakivel? Na jól van én jól laktam!
-De hát Angi, van csirkeragú is!
-Jól van akkor még maradhatok egy kicsikét!
Majd megettük a vacsit én beszélgettem egy kicsit még Anyuval erről is arról is hogy mi volt a suliban meg hogy nem csináltam-e olyanokat mint régebben! És aztán felrohantam és hirtelen megcsörrent a telóm azon a hangon amin már körülbelül 2 éve.... És Jhon volt az. Nem tudtam miért hív ezért csak felvettem "lazán" és köszöntem neki:
-Helló Jhon mizu? Rég beszéltünk már! Mi történt?
-Hát már hiányoztál, és gondoltam felhívlak hogy mi van ott kint és hogy van egy nagy hírem!
-Mi?? Mi?? Áruuuld el!!!
-Hát lehet hogy kinézünk hozzátok!!
-Na ne hülyéskedj!!
-Hát nem hülyéskedek!! Mert komolyan!! És ugye nincs semmi programod?!
-Hát én nem tudok róla de ha lesz bármilyen is akkor miattad csak miattad lemondom!
-Jaaaj ugyan máár!! A 2 éve nem látod legjobb barátodért kötelező lemondani minden programot!
-Jaaj mááár nagyon várom!
-Oksa! És mi van ott kint?
És csak tovább beszélgettünk és bejött Joan miután befejeztük a beszélgetést és megkérdezte:
-Na ki volt az? Várj kitalálom Jhon?
-Igen ő volt az!! Jön valamikor ide ki!! Jaaj és próbálj meg nem bunkón viselkedni!
-Én mikor viselkedtem utoljára bunkón?
-Őszintén hát egy olyan pár órával ezelőtt!
-Mármint vele!
-Jah hát vele még sosem!
-Na látod! És nem félsz hogy valami léket tesz a közötted meg az Edward közötti érzés közt?
-Kéérlek!! Az a csók csak egy véletlen pillanat volt meg minden!
-Milyen csók vagy mi van??!!
-Jah hát tényleg nem mondtam volna?!!
-Neem! Mesélj csak! Látom mindenkit meg fertőznek!
-Na 1 ez csak véletlen volt és semmi komoly! És mutogattam neki régi kicsi képeket meg mikor felléptünk meg minden! És akkor a szemébe néztem és véletlenül elcsattant egy csók! Ennyi kész! Nincs köztünk semmi! Nem úgy mint 6.-ban!
-Kérlek! Akkor most mi van köztetek? - kérdezte kicsit zavartan
-Csak szimpla barátság van és ennyi!
-Ugyan már! Én felismerem a szerelmet!
-Még pont Te mondod!
-Igen, Én mondom!
-Na akkor menjünk aludni!
-Jó éjszakát! Majd holnap úgy is szombat akkor majd kivesézzük tovább a dolgokat!
-Jó oké!
Majd Joan kiment és aludtunk!

9. fejezet

/ Joan szemszöge/


Majd a többiek szeme a gipszemen volt. Anyu és Charlie leültek. Én a hatalmas franciaablakon meredtem az erdőre. Anyu közben elküldte Edward-ot, hogy nézzen rá a húgomra is. Bár én tudtam, hogy nem lesz belőle semmi mert egymásnak esnek de mindegy!
Hamarosan Alice jött be.
- Alice te barom! - kiáltottam rá.
Mindenki rám nézett.
- Mi a bajod?
- Ez itt!
Mutattam a gyűrűt ujjaim között. Mindenki meredtem bámulta.
- Te totálisan meghülyültél vagy mi? Nem adhatod ezt nekem. Nem az enyém! Soha sem lesz az. Ez a te múltad és a jelened is..és persze a jövőd!
Oda mentem hozzá és a kezébe adtam.
- Hidd el...tudom miért adtam oda neked. De én nekem nem kell! Tessék...
Mondta és felhúzta a középső ujjamra. Le akartam venni de nem engedte.
Anyu csak nézte mit teszünk.
Ekkor vettem észre, hogy Charlie és Carlisle elvonultak és valamit nagyon beszélnek. Titkolnak előlünk vagy előlem valamit. Nem tudtam min. Ekkor Jasper állt fel és jött oda.
- Joan én...
- Fogd be és hagyjál! - mondtam mérgesen.
- De én csak meg akarom magyarázni.
- Ezt itt? - kérdeztem és felmutattam a gipszemet. - Nem kell. Jól tetem. Nem hiszem el, hogy ekkora bunkó vagy! Attól, hogy kemények mutatom magam nem kell úgy tenned mintha te is az lennél!
Legszívesebben elfutottam volna de nem tettem. Mérges voltam rá! Jó....bevallom oda vissza vagyok érte de nagyon bunkósság volt tőle amit tett.
- Ha olyan vagy amilyennek Alice mondott soha nem tetted volna meg!
- Én nem...
- Ezt ne itt beszéljétek meg! - mondta Esme.
- Jó! - mondtam flegmán neki majd kimentem és beültem a kocsiba.
Anyu és Charlie is jöttek és már mentünk is haza. Idegesen vágtattam be a házba és csaptam be magam mögött az ajtót és bezárkóztam. Idegesen járkáltam fel s alá mire valaki köveket dobált az ablakomra. Kinyitottam és Jasper volt az.
- Menj innen! - mondtam halkan.
- Addig nem míg meg nem beszéljük a dolgot!
Becsuktam az ablakom és felvettem az egyik pulcsim meg a papucsomat és levágtattam a nappaliba majd egyenesen ki becsapva magam után az ajtót.
Jasper előttem állt persze vagy  lépés vagy több is elválasztott minket.
- Tényleg nem ilyen vagyok! De mikor veled voltam...olyan más vagy! Persze csak jó értelemben.
Én nem mondtam semmit de szívem azt mondta bocsássak meg neki és öleljem meg. De nem teszem mert kicsit még mérges vagyok rá.
- Kicsim vacso.... - jött ki anyu. - Jaj elnézést! Hagylak titeket!
Bement és én csak a szememet forgattam ezen.
- Bocsi, hogy ilyet kérdezek de Charlie az apukád?
- Nem a nevelőm! Apám elhagyott minket.
- Sajnálom.
- Semmi!
Majd még beszélgettünk egy kicsit és teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Alice-nek teljesen igaza van. Jasper tényleg nagyon kedves és tiszta jó fej.
De már kezdtem fázni.
- Köszi.... - mondtam
Gyorsan egy puszit nyomtam arcára és éppen indultam volna befelé mikor visszarántott és ajkaimra tapadt. Nem tiltakoztam. engedtem neki. Karjaimat nyakát fontam össze kicsit nehézkesen. Az ő keze végig csípőmön volt. Mikor nyelveink összeértek mintha a 220 csapott volna belém. Halkan nyögtem bele csókba majd eltoltam magamtól és tisztára rákvörös lettem. Jasper adott még egy puszit aztán már el is ment.

8.fejezet

/Angela szemszöge/


Miután elmentünk a kórházból és elmentünk vacsizni eléggé... hogy is mondjam... feszült volt a levegő habár nagyon nem is csodálkozok. Majd lezajlott egy kissé nagyon durva vita anyáék elmentek a Cullenékhez de engem nem akartak otthon hagyni mert hogy még a végén "eladnám a házunkat". És én meg csak mondtam hogy nyugi nyugi! Ha eladom akkor is csak jó pénzért! Persze ez csak egy kis feszkó oldó volt de hát nem igen oldott semmit. Anyu is velük ment mert ő is kissé na jó nem nagyon de azért mégis jóban volt a Cullenékkal.
Én meg csak gyorsan felrohantam a szobámba még mielőtt meggondolták volna magukat és itt maradna valaki. Elővettem a ruhámat egy kisgatyát meg egy pólót ami nem éppen a legkisebb volt hanem jó kis csicsikálós póló volt. Igaz hogy "nagyon hideg" volt de én valahogy sosem fázok! Csak néha.....
Megfürödtem és megmostam a hajam és nagy nehezen kibontottam és megszárítotam majd lementem és bekapcsoltam a TV-t, hát minden nagyon sz@r volt szóval betettem a Mamma Mia!-t és jött a Honey,Honey és elkezdtem énekelni meg táncikolni és jaj imádok táncolni meg énekelni kiskorunkba mindig sok mindent adtunk elő Joannal az eszményi szerzök:Mi ketten koreográfus,stb:Mi! Úgy hogy ez a vérünkben folyik sőt a szívünkben! Úgy mint mikor Anti Bácsi Befolyásolható volt! Ejjj a RÉGI SZÉP IDŐK!! Igaz még máig adunk elő dolgokat csak csak már nem azzal a lendülettel és érzéssel még mikor még apa volt előttünk és nem Charlie mondjuk nem arról van szó hogy nem bírom mert igen de hát mégsem ugyanaz! Na szóval nagyba nézegetem majd kikapcsolom nézegelődök hogy mi van a hütőben hát találtam energia italt... és szerintem erről az egy dologról megfeledkeztek. Mert ha én egyszer elkezdek inni abból semmi jó nem sül ki. És ez szokás szerint a hagyomány kedvéért így is volt. És egyszer csak azon kapom magam hogy megy a magnómba az It's My Life. És elkezdek ugrálni jó hangosan énekelgetni meg minden egyszer csak valaki csönget és ordítottam hogy:
-Megyek már!
Azt hittem hogy megjöttek Joanék de nem, Edward volt az. Nem tudtam elképzelni hogy mit keres itt ezért csak ennyit tudtam neki mondani:
-Helló! Mizu? Hogy hogy itt agy?
-Hát tudod csak erre járkáltam nézelőtdem meg ilyenek...
-Este 10 órakor?
-Mért? Van aki ilyenkor kap ihletet!
-Na szépen áruld  el hogy ki küldött?
-Jó. Anyukád mondta hogy jöjjek el mert hátha valami hülyeséget csinálsz. Habár ahogy elnézem eddig még nem volt semmi!
-Hohoh, te azt csak hiszed öregem!
-Há' tudod ki az öreg én nem!
-Igazad van! Ez a mondat benne van az én "anyanyelvemben". Khmmm: Én nem öregszem, én csak idősödök!Ezt jegyezd meg rendben van!
-Megjegyeztem. Eltárolva minden!
-Az a jó! És nem jönnél esetleg beljebb?
-Ó dehogynem! És mit csináltál addig míg én nem jöttem?
-Hát éppenséggel előkészűltem ahhoz hogy az It's My Life-nak a refrénjét énekeljem csak pont akkor jöttél Te és elrontottad a költői hatást!
-Ó hogy oda ne rohanjak meg vissza!!
-Hát tudod ez a mondat a legjobb ezért hát most, gyere meg mutigálom a szobámat oksa?
-Rendben van. Menjünk!
-Erre van gyere csak!
Majd mutattam neki a szobám felé vezető utat és beértünk és nézelődött mindenfele mutattam neki fényképeket a gyerekkorunkról a "fellépéseinkről" és nem is gondoltam volna hogy ezt mondom de most már biztosan szeretem őt és úgy éreztem hogy ő is így érez és egyszer csak egymás szemébe néztünk. teljesen elvesztem azokban a gyönyörű szemekben.
Ara hirtelen közeledett felém mikor is ajkaink összeértek. Ajkai jéghidegek voltak de egyben mámorítóak is. Nem mondom, hogy ez olyan rendes franciás csók volt hanem egy puszi ami roppant hosszú volt de nem érdekelt. Edward eltávolodott tőlem.
- Angi én saj...
Nem engedtem, hogy befejezze. Azonnal ajkaira tapadtam és bátran kijelenhetem ez volt első igazi csókom. Keze csípőmre csúszott és én gyönyörű hajába markoltam.
Hirtelen autó pakolást hallottunk és eltávolodtam Edwardtól. Kinéztem az ablakon és Joan meg a többiek jöttek meg.
- Megjöttek! - mondtam.
Joan nagyon de nagyon feszült volt. Előre féltem már tőle.  



Itt van az It's My Life vidije:

És a Mamma Mia!-ból a Honey,Honey:

7. fejezet

/Joan szemszöge/

Jasper nagyon elcseszett mindent köztünk. Jó lett volna de elegem van már belőle. Angi is csak ellenem van. Nem tudom miért utál ennyire. Tudja nagyon jól, hogy nem szeretek pasizni...inkább vagyok egyedül mint egy sráccal. De drága édesanyám is olyan mint a húgom...Amikor Jasper-el oda értünk akkor is ők csak mosolyogtak mint a tejbe tök. Annyira idegesítő ez már néha. A kajálás közben semmi kedvem nem volt enni csak turkáltam a kajában. Aztán Charlie megelégelte és már ki is ömlött belőle a düh. 

- Nekem ebből elegem van. Mi a fene van köztetek? - tért rá egyből a lényegre. 

- Nem mindegy neked? - kérdeztem vissza gúnyosan. 

- Az apád vagyok...jogom van tudni. 

Na nálam itt lett vége ennek a vitának. Levágtam a villámat és idegesen álltam fel. 

- Nem vagy az apám és soha nem is leszel az! - kiabáltam és kirohantam. 

Nem érdekelt mit tesz de ő soha nem lesz az apám. Elegem van belőle és készen van. Erre hirtelen Alice termett előttem. Féltem tőle....bevallom őszintén. Mi van ha tudja és utál miatta? 

- Nem haragszom rád! Carlisle és a többiek is tudják már, hogy én és Jas nem vagyunk egymáshoz valóak. 

- Mi van? 

Őszintén szólva meglepett! Nagyon is meglepett ez a mondat. Jó azzal tisztában voltam, hogy Jasper és Alice között nem felhőtlen a kapcsolat de erre azért nem számítottam.
- Mert tudom, hogy Jasper miatt van gipszben a kezed és Jasper elég félénk srác! Soha nem tenné ezt ha nem szeretne!
Alice szavai mélyen érintettek. Szeret...de akkor miért nem várt? Miért nem képes?
Felkavartak a szavai. De hiszen Alice ujján ott virít a szívecskés gyűrűje amit fogadni merek akár az életembe is, hogy Jasper adott neki.
Biztos voltam ebben és féltem is.
- Alice én...Nem tudom...Bejön Jasper meg minden... - éreztem, hogy arcomon halovány pír ül ki. - De te és ő együtt vagytok és...ezt nem fogom felforgatni.
Mondtam és leültem a lépcsőre. Alice vett egy nagy levegőt és leguggolt elém. Megfogta a kezemet.
- Hidd el nekem azzal tennél örömöt ha meghallgatnád és összejönnél vele. Nem kérem, hogy most azonnal de hidd el ő téged szeret.
Felállt és elment tőlem. Beült sárga sportkocsijába és elhajtott. Kezemben éreztem valamit így gyorsan megnéztem. Alice szívecskés gyűrűje hevert a kezemben.

Felálltam és besiettem. Odacsaptam Charlie mellé.
- Merre laknak a Cullen-ek? - kérdeztem idegesen.
- Mi ért? - kérdezte.
- Alice nagyon nagy hülyeséget csinált.
Befejezték a vacsorát és már ültünk be a kocsijába egyenesen a Cullen ház felé.
Mire odaértünk idegesen szálltam ki és siettem be a házba. A nappaliban egy csomó mindenki volt de Alice sehol.
- Alice hol van? - kérdeztem.
- Még nem jött meg! - mondta Edward.
Idegesen járkáltam fel s alá a nappaliban és vártam Alice mikor ér be. 

6. fejezet

/Angela szemszöge/

Beszélgettünk Edwarddal és egyszer csak kimentünk és ott beszélgettünk és egyszer csak megkérdezte:
-És mond csak, te hány éves is vagy?
-Jelentem hálásan hogy 15! És te??
-Én 17!!És igen hogy is mondjam nagyon "lazán" beszélsz ahhoz képest hogy alig ismerjük egymást!
-Hát igen! Ilyen vagyok!! Nem tehetek róla! Bár már volt úgy hogy csalódnom kellett valakikben és ettől kezdve nehezen engedek közel magamhoz embereket mert egyszer nagyon megbántottak és.... Inkább ha lehet nem mondanám tovább mert nem akarok semmit sem elrontani!
-Áh értem! Szóval akkor mi a hobbid vagy miket szoktál otthon csinálni?
-Áhhh.. semmi érdekeset csak rajzolgatok meg gitározgatok meg énekelgetek... oda nézz egy kiskutya!!- és a távolra mutattam ő úgy tett mintha elhitte volna de aztán nem és tovább beszélgettünk míg csak egyszer eljöttek értem.
Elbúcsúztam Edward-túl és már siettem is anyuhoz. Beültem és már mentünk is.
Jó kész pont haza mentem elmeséltem hogy mi volt a suliban és hogy nem volt semmi jegy ledobtam a táskámat és felfelé igyekeztem nagyba mikor anya így szólt:
-Kicsim, úgy legyél fent hogy megyünk majd együtt enni!
A francba. Teljesen elfelejtettem.
-Rendben van!!
Majd még gyorsabban mentem fel nehogy meggondolják magukat! Becsuktam az ajtómat kifeküdtem az ágyra és sóhajtottam egyet és azt mondtam magamban:
"Angi szerintem te szerelmes vagy Edwardba!" és erre elkezdtem magammal vitatkozni!(szoktam ilyet...)
Aztán elbobískoltam és azt álmodtam hogy antropológus vagyok és a csontokkal foglalkozok és van egy olyan társam mint a Bones-ban a Bues!!Hát.. kissé hülye álom! aztán anya szólt:
-Angi gyere megyünk ebédelni!
És én félholtan válaszolok neki:
-Jó-jó csak még 5 percet had!!
-Nem gyere egy kettő egy kettő! Ha nem jössz akkor a Justin Bieberes korszakodból elindítom az egyik lemezt!
Felkaptam a fejemet.
-Úgy sem mered megtenni!
-Ó dehogy nem!
És közelített a magnó felé és én gyorsan felpattantam lerohantam megfésűlködtem és mondtam hogy mehetünk is!
Majd el is indultunk Charlie nagyon hívta Joan de nem vette fel. Őszintén szólva el nem tudtam képzelni mit csinál az a csaj azzal a szőkével együtt de reméltem, hogy semmi rosszat.
Majd valaki hívta apát és tudtam, hogy Joan az. Kissé dühösen tette le a telefont.
És oda értünk majd vártunk egy 10-15 percet mire ide értek! És elköszöntek egymástól. Jasper-en láttam az a kevés ember szemében feltűnő csillogást. Mi anyuval csak mosolyogtunk és Jasper adott egy csókót Joan-nak! Magamban azonnal meg is szólaltam.
"OMG!!Óóó Baby!!"
Ekkor Joan ellökte magától és erős káromkodásba kezdett! Charlie sietett oda hozzá és vittük el a kórházba. Majd mi csak anyuval vártunk és vártunk és kijöttek és az én drága nővérkém kissé nagyon fájlalta a kezét de azért oda mentem hozzá és ezt mondtam:
-1-ször is Jól vagy? Nem fáj annyira a kezed? 2-szor pedig GRATULÁLOK!
- Hagyjál békén! - mondta gúnyoson
Majd kajáltunk egy jót! Joan egész végig csak turkálta a kajában vagy a gipszet piszkálta. Engem is zavart meg amint láttam Charlie-t is. Majd letette a villáját.
- Na nekem elegem van. Mi a fene van köztetek? - fakadt ki Charlie.
- Nem mindegy neked? - kérdezte Joan.