15. fejezet

/Joan szemszöge/

Annyira jó itt lent lenni vele a játszótéren az árokban ülni. Hihetetlenül boldog vagyok vele. De hirtelen megcsókolt és keze a toppom alá csúszott és felfelé araszoltam  melltartómhoz de féluton megállt és elkezdett csikálni.
- Jasper ne! - kiabáltam.
- Ne ellenkezz! Még te akartad! - mondta egy csibész mosoly keretében.
Ezen nekem is mosolyognom kellett és azonnal magamhoz húztam és csak legurultunk de egy percre sem engedtük el egymást. Én voltam felül és csak csókoltuk egymást! Jasper keze a gerincemet simogatta.
- Nem itt kell közösülni! - hallottam meg húgom nevetését!
Azonnal szétrebbentünk de nem szálltam le róla. Fejemet a nyakába hajtottam. Teljesen elvörösödtem ettől. De mégis ők mit keresnek itt? Oda pillantottam és Edward a húgom kezét fogta.
- Jah még hogy semmi! - mondtam kicsit mérgesen.
- Mi? - kérdezte Chelse.
- Ezek ott! - mondtam - Jasper mehetünk?
Ő csak bólogatott. Felkeltünk és már mentünk is. Mérges voltam rá mert a szemembe hazudott. De azért meg is értem. Hazafelé menet Jasper egyre feszültebb volt. Visszaérve hozzájuk nem volt senki sem. A konyhába mentünk. Felültem a pultra és magamhoz húztam szerelmemet és csak csókoltuk egymást.
- Na most mit akarsz? - kérdezte nevetve.
- Téged te marha! - mondtam.
Ő azonnal le is csapott ajkaimra. A kezem ingére tévedt és remegve de sikeresen kidoboltam az első gombot.   Ő már le is vette rólam a felsőt. Hallottuk ahogy nyílik az ajtó. Jasper felkapott és elindult velem.
- Ez meg... - hallottam meg Esme hangját.
Hát el is hiszem hiszen melltartóban és farmerben voltam Jasper karjaiban. Szorosan karoltam Jasper nyakár és egy pillanatra sem váltunk el egymástól. Felérve a szobájába letett és én már le is vettem róla az inget.
***
Reggel napsütés fogadott. Gyorsan szememet szerelmem nyakába hajtottam mire ő felkuncogott. Óvatosan nyitottam ki szememet. Kezemet végig húztam szerelmem mellkasán. A tegnap estét tehát nem álmodtam. ennek örültem. Viszont a kezemen egy lila folt volt. Nem érdekelt úgy különösebben.
Felültem és ráfeküdtem szerelmemre.
- Bocsi a foltokért!
- Nem érdekel!
Újra csak megcsókoltam. De ő eltolt magától.
- De én...Más vagyok!
- Na mesélj.
- Hiszel különleges lényekben.
Én csak bőszen bólogattam.
- És ha azt mondom vámpír vagyok!
Kicsit lefagytam de a teste tényleg jéghideg volt. De nem érdekelt.
- Én meg a legszerencsésebb, hogy vagy nekem!
Ő csak mosolygott majd újra megcsókoltuk egymást. Nagyon nem érdekelt, hogy mi ő és a családja. Szeretem Jasper-t és kész. Felültem és kezem végig húztam mellkasán. Ő szemei arcomról mellemre tévedtem. Majd kicsit megmozgattam a csípőmet mire egyből éreztem merevedő férfiasságát.
- De kis gonosz! - mondta és már alatta is voltam.
Ajkaimra tapadt és csak csókoltuk egymást. Jól esett a közelsége.
- Srácok ne teperjétek megint le egymást! - kiabálta fel Emmett.
- Perverz! - mondtam és újra Jasper-t figyeltem.
Szemei feketék voltak.
- Menj vadászni! - mondtam.
Ő felpattant és már fel is öltözött és már ment is. Én felvettem a tegnapi ruhámat és melltartóban meg farmerban mentem le. Láttam a többiek végig legeltetik a szemüket de nem érdekelt. A konyhában nem volt ott a felsőm. Visszamentem a nappaliba.
- Perverz vámpír! Hová tetted a felsőm?
Emmett csak mosolygott.
- Add oda!
- Tessék!
Adta oda. Arca hasonlított egy sértődött ötéveshez. Olyan vicces volt. Mosolyogtam és felvettem a felsőmet.